Page 67 - A sírból üdvözöl

felejteni akarnak, nem? De most, hogy megtaláltam, megölöm.
Megölöm. Megölöm!
– Nézze... – kezdte Paul Cooper, de a fiatalember közbevágott.
– Viszlát, Ms. Narroway. Majd találkozunk odafent. Vagy talán odalent?
– Mélyen a pszichológus szemébe nézett, majd még egyszer, utoljára
elmosolyodott, aztán a feje lebukott, a teste elernyedt, és Mr. Fell nem
mozdult többé.

* * *

Naya a levegőt kapkodva hátrált. Sűrűn pislogott Mr. Fellre, ám a férfi
meg se moccant, a mellkasa nem mozgott fel és le, teljesen mozdulatlan
maradt. Meghalt. Dr. Morgan azonnal ott termett mellette, kitapogatta a
pulzusát, majd gyorsan, Charlotte-tal és Paul Cooperrel eloldozták, majd
lefektették a földre. Naya nem látta, hogy az orvos mit csinál Mr. Fell-lel,
hogy újraéleszthesse, kiabálást hallott, Paul Coopert látta a szeme sarkából,
amint kirohant az apró helyiségből, aztán megérezte a hideg falat, ahogy a
háta hozzáért.
Találkozunk odafent. Vagy talán odalent?
Naya táncoló színkavalkádot látott. Piros, fekete és kék ruhás emberek
rohantak be és ki az ajtón, kiabáltak, suttogtak, beszéltek, üvöltöztek. Naya
hallott pár szavat, ám a jelentésük nem jutott el a tudatáig. Ökölbe szorította
a kezét, de olyan erősen, hogy a körmei a bőrébe vájtak. Szédült és egész
testében reszketett, úgy érezte, mindjárt összeesik. Hányingere támadt, a
gyomra felfordult. Eszébe jutottak a gyógyszerek. Nem vette be a
gyógyszereit!
Találkozunk odafent. Vagy talán odalent? Nekidőlt a hűvös kőfalnak,
majd lassan lefele csúszott. Úgy látszott, senkinek nem tűnik fel, hogy ő még
itt van. Találkozunk odafent. Vagy talán odalent?Egyre csak Mr. Fell szavai
visszhangoztak a fejében, a kép, amint a fiatalemberből kimúlik az élet,
egyszerűen beleégett a retinájába. Találkozunk odafent. Vagy talán
odalent? Mr. Fell tudta. Tudta, tudta, tudta, tudta, tudta!

65