Page 94 - A sírból üdvözöl

Naya hátrahőkölt a hirtelen rázúduló szitkoktól. A férfi résnyire szűkült
szemmel, hangosan káromkodni kezdett még egy sort, miközben az öklét
rázta a riadt pszichológusnak, és az autója hátuljára mutogatott. Alacsony,
kövér férfi volt, a harmincas évei végét járhatta, ugyanis az arca fiatal volt, a
vonásai keményen és határozottan rajzolódtak ki a széles arcán, ám a barna
tincsei közé ősz hajszálak is vegyültek. Naya még sosem látta őt ezelőtt, ám a
haragját és a fenyegetőzéseit tekintve, úgy gondolta, hogy eléggé fontos
ember lehet, ha már így dobálózik a szavakkal és a fenyegetőzésekkel.
– Ugyan már, Mr. Lloyd! Erre semmi szükség nincs, meg lehet javítani.
Ez csak egy kocsi. – A szemrehányó, női hang azonnal a férfiba fojtotta a szót,
de csak pár másodpercig, amíg Mr. Lloyd levegőt vett, hogy aztán a dühtől
vöröslő arccal ismét ordibálni kezdjen.
– Csak egy kocsi? – hüledezett. – Ez csak egy kocsi? És meg lehet
javítani? Hát hogy mondhat ilyet? Tudja, mennyibe került?!
– Nem, de nem is érdekel – mondta hűvösen a nő, és megforgatta a
szemét. Naya azonnal felismerte. Charlotte volt, az a nő, aki ott volt Mr. Fell
vallatásán, amikor ugyanis az őrült fiatalember feldobta a talpát. És aki nem
hitt neki azzal kapcsolatban, hogy ő még sosem találkozott Mr. Fellel. Most is
egyenruhát viselt, jelvénye büszkén virított a mellére tűzve. Hosszú, szőke
haját kiengedte, és hagyta, hogy az esti szél megcibálja az enyhén göndör
fürtjeit. Az arca fiatal volt, Naya úgy tippelte, hogy talán vele egyidős lehet,
vagy akár egy-két évvel fiatalabb is.
– Már megbocsásson, kisasszony! Mi is a neve? Csak, hogy tudja, ezért
az autóért többet fizettem, mint amennyi fizetést kapott maga egész
életében! Nekem itt ne pattogjon, mint valami taknyos csitri, hogy ez csak
egy kocsi, és meg lehet javítani! Nem, nem lehet, mert akkor sosem lesz
olyan, mint rég, sosem lesz újra eredeti – siránkozott Mr. Lloyd, és ökölbe
szorított kézzel, vádlón meredt Charlotte-ra, aki nagyokat pislogott rá, majd
összepréselte az ajkait. Úgy látszott, nem viselte valami jól a sértéseket,
ráadásul nem is fogja annyiban hagyni ezt.
– Na, de kérem! – csattant fel, és úgy nézett ki, mint aki mindjárt a
férfira veti magát, és szétmarcangolja. – Maga egyáltalán tisztá...
– Ennek most legyen vége! – dörrent hirtelen Paul Cooper hangja, mire
a két vitázó fél egyszerre fordult feléje. Naya szégyenében elpirult, ugyanis
ha Mr. Lloyd a tekintetével ölni tudott volna, ő már rég halott lenne. – Nem
kell kikészülni egy kis ütközéstől, Mr. Lloyd. Az autóját bizonyára hamar

92