Page 98 - A sírból üdvözöl

Naya beharapta az ajkát.
– Köszönöm, hogy segített. – Paul Cooper erre nem reagált, csak az útra
szegezett tekintettel vezetett tovább, és tudatosan lefékezett a piros
lámpánál. Ismét közéjük telepedett a hosszú, kínos csend, amit ismét a
pszichológus tört meg: – Az a nő a húga volt?
– Igen.
– Nem is hasonlítanak egymásra.
– Ezt bóknak veszem.
– Nem sértésnek szántam.
– Gondoltam.
A nyomozó elindult, ahogy a jelzőlámpa zöldre váltott, ám a következő
pillanatban egy piros Mustang eléjük vágott, mire Paul Cooper hirtelen a
fékre taposott, az autó pedig csikorogva lefékezett. Naya előrelendült az
autóval együtt, majd ahogy a biztonsági öv visszacsapta őt az ülésbe, minden
levegő kiszaladt a tüdejéből. A hirtelen fékezéstől kinyílt az egyik tartó, és egy
gyógyszeres doboz zuhant a váltó mellé. A Mustang tulajdonosa hosszasan
dudált rájuk, és vigyorogva intett be nekik, ahogy elhúzott előttük.
Paul Cooper káromkodott egyet, majd a visszapillantó tükrön keresztül
Nayára nézett, aki falfehér arccal szegezte a tekintetét a gyógyszeres
dobozra.
– Jól van? – kérdezte, ahogy a gázra taposott.
– Semmi bajom – zihálta a pszichológus, még mindig a dobozt nézve.
Magában fohászkodott, hogy a férfi nehogy észrevegye. Ám egy hirtelen jött
ötlettől vezérelve előrelendült, és a gyógyszeres doboz után nyúlt, azonban a
biztonsági öv nem eresztette. – A francba! – sziszegte.
Paul Cooper elengedte a kormányt, és a gyógyszeres doboz után nyúlt,
majd felvette. Rásandított a félig lekopott feliratra, és kérdőn pillantott a
nőre.
– Mi ez? – kérdezte, mire Naya még inkább fehérebb lett, és ismét a doboz
után nyúlt.
– Altató – mondta nyugodt hangon. – Mostanában ugyanis nem alszom
jól.
– És ezt itt tartja a kocsiban?
– Ma vettem, és még nem jártam haza, hogy letegyem – válaszolta a nő,
és ahogy elvette a nyomozótól a gyógyszeres dobozt, megkönnyebbülten

96