Page 93 - A sírból üdvözöl

A játék

Naya rájön, miért is lett volna jó megfogadni a nyomozó tanácsát, valamint
végre sor kerül a beszélgetésre a gyilkossággal kapcsolatban, ahol aztán
Naya elmeséli Paul Coopernek, hogy honnan is ismeri ilyen jól Robert
Griffitset.
„Az emberek sokat hisznek és keveset tudnak.”

Naya meglepetten pislogott Paul Cooperre. A férfi úgy állt előtte, fél
kézzel a kocsi ajtaját markolva, mint egy görög isten, aki arra készült, hogy a
végtelen haragját az emberiségre zúdítsa. A másik autó riasztója még mindig
sípolt, és ettől a zajtól Naya még a saját gondolatait is alig hallotta. Hirtelen
fogalma sem volt, mit kéne mondania, vagy egyáltalán hogyan
magyarázhatná meg azt, hogy miért is van itt. Mert kíváncsi volt, hogyan
folynak az exhumálások? Paul Cooper nyíltan megmondta neki, hogy húzza
meg magát, ami azt jelentette, hogy kerülje a nyilvános helyeket és a
felfordulásokat. Ráadásul benne volt a pakliban az is, hogy ne csináljon
felfordulást. Most azonban ez sikerült neki, és emiatt Naya borzasztóan
szégyellte magát.
– Én... – kezdte, de a nyomozó arcát látva azonnal elharapta a mondatot.
Paul Cooper a fejével intett egyet, majd félreállt.
– Szálljon ki. Most. Gyerünk!
A riasztó kétségbeesett szirénázása hirtelen elhallgatott, és Naya
remegve szállt ki az autójából. Most már bánta, hogy idejött, és magában
átkozta a mindent felülmúló kíváncsiságát. Jobban járt volna, ha békében
hazamegy, és lepihen. Akkor talán nem okozott volna ekkora felfordulást.
– A francba! – kiáltott fel egy férfi, ahogy megpillantotta az autója
összetört hátulját, majd baljósan Nayára szegezte a mutatóujját. Ezek szerint
ő volt a tulajdonos. – Ezt kétség kívül maga fogja kifizetni! Teljesen
tönkrement a kocsim hátulja! Ez pedig nem egy pár fontos autó! Tudja,
mennyi pénzembe került ez a kocsi, aminek maga összetörte a hátulját?! Hát
ne is akarja tudni, mert ahogy elnézem, a maga kis pénztárcájának meg is
kéne döglenie, ha egy ilyet ki akarna fizetni! A rohadt életbe!

91