Page 103 - A sírból üdvözöl

– Higgye el, Ms. Narroway, mi minden megpróbáltunk már. Kértem az
ügyet, mert azt hittem, meg tudom oldani, de ugyan ott vagyok, ahol ezelőtt
is voltam. Sehol.
Naya nagyot nyelt. A következő pillanatban a kávézó bejárata fölé
akasztott csengő megszólalt, mire a pszichológus lopva az ajtóra pillantott, de
azonnal meg is bánta, hogy odanézett. Robert Griffits lazán a pult felé sétált,
majd amint leadta a rendelést a srácnak, elindult megfelelő helyet keresni
magának. Naya magában fohászkodott, nehogy a férfi észrevegye őt, ám
szerencsére az rá se hederített, csak helyet foglalt az egyik pult melletti
asztalnál, pont háttal neki. Naya ettől megkönnyebbült kicsit, de a keze még
mindig vészesen remegett, és a nő érezte, hogy mindjárt elhányja magát.
– Minden rendben? – Paul Cooper aggódó arca kúszott a pszichológus
elé, és ahogy a férfi óvatosan megérintette a karját, összerezzent, és elejtette
a kávéscsészét, ami nagyot koppanva az asztalra esett. A kávé azonnal
szétfolyt az asztalon, mire Paul Cooper felkapta az asztal közepén levő
szalvétákat, és megakadályozta, hogy a fekete folyadék tovább haladva
lecsöpögjön a földre.
– S-sajnálom – nyögte Naya, és segített feltörölni a kávét, miközben
próbált parancsolni magának, hogy ne remegjen annyira. Nem tehetett róla,
hiszen Robert Griffits puszta jelenléte teljesen felkavarta őt. Régi, rossz
emlékek jutottak eszébe, amiket nem tudott kitörölni a fejéből. A játék, az
ütközés, a kórház, a baba... Naya torkában gombóc nőtt, ahogy ezekre
gondolt. A mellkasában keletkezett hatalmas űr szinte szétszakította őt, és
nehezen tudta visszafojtani a kitörni készülő könnyeit. – Ügyetlen vagyok.
– Semmi gond – mondta a nyomozó, majd hátrasandított. – Mit látott?
Naya megrázta a fejét.
– Minden rendben van. Nem láttam semmi különöset, csak... – itt elakadt.
– Csak?
– Semmiség, ne is gondoljon rá. Az én hibám, jobban kellett volna
vigyáznom a kávéval. Nagyon sajnálom.
– Van egy olyan érzésem, hogy a problémának köze van ahhoz a
férfihoz, aki most érkezett – bökött Paul Cooper Robert felé, mire Naya
nagyot nyelt. – Ismeri őt?
– Csupán kezelem a gyerekét – felelte szűkszavúan Naya, kissé kitérve a
kérdéstől.

101