Page 108 - A sírból üdvözöl

lefolytak az arcán. Azt már nem árulta el, hogy a baleset után készítettek egy
listát az apjával. Egy olyan listát, amire ráírták azoknak az embereknek a
monogramjukat, akik benne voltak a játékban.
Paul Cooper hosszasan nézett a nőre, mint aki nem hiszi el, hogy
mindaz, amit hallott, igaz lehet.
– Sajnálom – suttogta a férfi, de Naya csak megrázta a fejét.
– Már megtörtént, nem kell sajnálnia. – Most, hogy Naya elmondta az
igazságot, valamiképp sokkal sebezhetőbbnek érezte magát a férfi előtt.
– De miért nem fordult a rendőrséghez a balesete után, ha tudta, hogy
szándékos volt?
Naya összepréselte a száját, és megrázta a fejét.
– Véletlennek volt beállítva az egész. Ráadásul ez én ügyem volt, nem
akartam belekeverni a rendőrséget. – És apám sokkal jobb büntetést is
kitalált, minthogy ráuszítsuk a zsarukat azokra, akik benne voltak ebben az
egészben. – Már amúgy is vége. – Azzal hirtelen felpattant. – Ne haragudjon,
Mr. Cooper, ki kell mennem a mosdóba.
A férfi bólintott, mire Naya felkapta a táskáját, és a mellékhelyiség felé
indult. A hátán érezte a nyomozó aggódó tekintetét, egészen addig, amíg be
nem csukódott mögötte a női mosdó ajtaja. Naya elszédelgett a kagylóig,
majd rátámaszkodott.
A könnyei elkenték a szemfestékét, és ahogy Naya a tükörbe nézett, egy
pillanatra nem is ismert magára. A szemei kivörösödtek, fekete szemfestéke
elkenődött, és a könnyeivel együtt lefolyt az arcán, majd eltűnt a sötét színű
blúzában. Ne sírj, Naya! Csak a puhányok sírnak, te pedig nem vagy az, vagy
igen? Gyenge vagy? Ha nem, akkor minek bőgsz? Azonnal töröld le a
könnyeidet.Nayának az apja szavai jutottak az eszébe, mostanában egyre
gyakrabban, és ettől valamiképp megnyugodott, hiszen az apjáról mindig
kedves emlékek jutottak eszébe.
Naya rendbe hozta magát. Letörölte az elkenődött szemfestékét,
megmosta az arcát hideg vízzel, és megigazította az összeborzolódott haját.
Ezután a táskájában kezdett kotorászni, előhúzta a gyógyszeres dobozát,
majd bevett egyet, és víz nélkül nyelte le. Most már sokkal jobban érezte
magát. Hirtelen megcsörrent a telefonja, mire összerezzent. Ismeretlen szám
villogott a kijelzőn, ahogy a nő előhúzta a táskájából a készüléket.
– Halló? – A vonal másik végén síri csend fogadta. – Halló!

106