Page 106 - A sírból üdvözöl

– Kérnek még valamit? – A pultos srác kérdésére mindketten odakapták
a fejüket.
– Nem, köszönjük – vágta rá azonnal Paul Cooper, mire a fiú bólintott,
és elvette a kávéscsészéket, majd visszaindult a pult felé. A nyomozó ismét
Naya felé fordult, és bólintott, jelezve, hogy a nő folytathatja, mert figyel.
A pszichológus nagy levegőt vett.
– Aztán Robert felhívott, hogy ott van a közeli parkban, és rám vár.
Elindultam, és a parkhoz érve keresni kezdtem, de sehol sem volt.
Minduntalan lépteket hallottam magam mögött, valakik még mindig
követtek, én pedig nagyon féltem, és visszarohantam a kocsihoz, majd
elindultam a szüleihez, hátha Robert mégis ott van. A félelemtől már-már
rosszul voltam, rám tört a hányinger, de próbáltam uralkodni magamon, és
óvatosan vezettem. Követtek akkor is. Nem láttam a kocsi ablakából az
arcukat, nem tudtam, kik voltak, és mit akartak tőlem. Féltem értesíteni a
rendőrséget is. Aztán megtörtént a baleset. Már épp fékezni akartam a piros
lámpánál, amikor egy autó ütközött nekem oldalról, kilökött a sávból, én
pedig egyenesen egy fának csapódtam. Az autó azonnal kigyulladt, én pedig
nem tudtam mit tenni. Nem vesztettem el az eszméletemet, de sokkot
kaptam, és nem tudtam kiszabadulni a kocsiból. Beragadt az ajtó, a
biztonsági övem nem engedett, és...
Naya alig bírta folytatni.
– Az ütközet miatt beindult a szülés, pedig a babámnak még két hónap volt
hátra. Sikítoztam, az ablakot vertem, miközben fulladoztam a füsttől. Már
nem tudom, ki mentett ki onnan, és hogyan kerültem a kórházba, de
emlékszem, hogy milyen borzasztóan fájt mindenem. Aztán elvesztettem az
eszméletemet. Két nap múlva tértem magamhoz. Eltört mindkét lábam,
agyrázkódásom volt, ráadásul zúzódások és sebek lepték el az egész
testemet. Robert ott volt az ágyam mellett. Ő mondta el, hogy a fiunk
meghalt, rögtön két órával a szülés után. Az orvosok nem tudták
megmenteni. Azt mondta, hogy ő nem bírja ezt... Hogy képtelen feldolgozni a
fia halálát, hogy a balesetem miatt le kell fújni az esküvőt, és szakított velem.
Ott, akkor, a kórházban, amikor a legnagyobb szükségem lett volna rá.
Elment, és vissza sem jött többé, ráadásul nem is keresett. Később
megtudtam, hogy azzal a másik nővel ment el, és vele kezdett új életet. Két
barátom is bejött ezután meglátogatni. Ők mondták el, hogy ez az egész...
előre meg volt tervezve. Egy játék volt, amiben én voltam a játékszer, a

104