Page 110 - A sírból üdvözöl

körülötte minden csupa vér volt. A két lány, akik eddig telefonoztak, most
összekuporodva ültek a sarokban, az egyikük a karját markolta, ujjai közül
kicsordult a vér. Naya sehol sem látta Robertet. A kávézó közepén két sötét
színbe öltözött alak állt, mindkettőnek fekete csuklya volt az arcába húzva.
Csupán a szemüknél vágtak lyukat. Mindkettőnél volt fegyver, amit
egyenesen Paul Cooperre szegeztek. A nyomozó elszánt arckifejezéssel,
határozottan megvetett lábakkal állt, pisztolyát az egyik csuklyás alakra
szegezte, és próbálta figyelmen kívül hagyni, hogy rá éppen két fegyver
szegeződik.
Amint a mosdó ajtaja becsapódott Naya mögött, Paul Cooper odakapta
a fejét.
– Vigyázzon! – kiáltotta, de elkésett. Naya teljesen letaglózva állt, és a
csuklyásokat bámulta. Képtelen volt felfogni mindazt, ami körülötte történt.
Mintha valaki szorosan a karját fogta volna, és nem engedte volna, hogy a
földre vesse magát, kitérve a felé érkező golyótól. Naya nem sikított, még
csak nem is nyögött fel, csak lepillantott a testére. Vért látott, rengeteg vért,
amint szétterült a blúzán. Vér... sok, sok vér, Ms. Narroway... Vér. Ne felejtse
a vért. A gyomrára tapasztotta a kezét, majd felnézett, Paul Coopert keresve
a tekintetével, de nem látott semmit, csak elmosódott árnyakat. A
láthatatlan kéz, ami eddig a karját fogta, most a földre taszította, és a nő
fájdalmasan csapódott a kemény padlónak. Még mindig nem sikított,
fuldokolva próbált levegő után kapkodni, és ahogy behunyta a szemét, Naya
lassan elmerült a csendes, végtelen sötétségben. Mert kezdődik... A vér.
Kezdődik.

108