Page 114 - A sírból üdvözöl
P. 114

dolgokra gondolt, amiknek a valószínűsége jóval a megszokottnál alább van.
        Mégis ki követhetné őt? Egyáltalán miért?
             Naya szinte felnevetett, amiért képes volt ilyen butaságra gondolni.
        Csak paranoia az egész – gondolta, ahogy egy leheletnyivel feljebb tekerte a
        rádió hangerejét, és a zenére dúdolt, hogy elterelje a gondolatait, amik
        minduntalan a szürke autóhoz tértek vissza. Ám hiába szögezte le, hogy az
        előbbi gondolata butaság volt, mégis úgy érezte, hogy ez nem igaz. Valakik
        tényleg követték őt, hiszen a szürke Audi minden mozdulatát utánozta. Ha
        lassított, a másik autó is úgy tett, ha gyorsított, vagy tett egy kerülőt az egyik
        kisebb park körül, a másik autó szintén. Egy pillanatra sem tért le az útról,
        vagy indult el más irányba. Vagy talán csak úgy tűnt, mintha követné?
             Naya idegesen nézett a visszapillantó tükörbe, immár vagy századszorra
        egy perc leforgása alatt, és egyre jobban kezdett pánikba esni, hiszen a
        szürke kocsi még mindig a nyomában volt. Akkor is, amikor próbaképpen tett
        egy nagyobb kerülőt egy bevásárlóközpont körül. Aztán hirtelen megszólalt a
        telefonja, és Naya ijedtében elrántotta a kormányt. Hangos dudaszó
        hallatszott, és a nő zihálva kapta vissza a kormányt, nehogy valaki másnak
        ütközzön. Most nem énekelte a refrént, csak fél kézzel kihalászta a táskájából
        a telefont, és a füléhez emelte, miközben le sem vette a szemét az útról.
        – Halló? – A hangja remegett.
             A túloldalon hosszúra nyúlt a csend, aztán egy mély, Naya számára
        ismeretlen hang megszólalt:
        – Itt vagyunk mögötted, kedveském. Látjuk minden mozdulatodat, és
        melegen ajánljuk, hogy ha nem akarod, hogy bántódása essen a fiadnak,
        vagy netalán neked, akkor nem hívod a zsarukat. Megértetted, szépségem?
             – Mi a... – Naya alig kapott levegőt. – Kik maguk?
             – Valakik, akik jót akarnak neked, édesem, de csak akkor, ha
        megfogadod a tanácsainkat. Gondolom, nem szeretnéd, hogy a drága
        Robertednek baja essen, nincs igazam?
             – Micsoda? Robert? Mit csináltak maguk a...
             – Nyugalom, szívem, minden rendben van a leendő férjeddel. Egyelőre. –
        A vonal felbúgott, és Naya szinte felsikoltott félelmében. Valakik itt vannak,
        és figyelik őt. Valakik tényleg követték őt! Tehát mégsem gondolt olyan nagy
        hülyeségre. Ráadásul megfenyegették. Ha hívja a zsarukat, akkor vége, de ha
        nem, akkor talán megúszhatja az egészet. De honnan tudhatnák azok az


        112
   109   110   111   112   113   114   115   116   117   118   119