Page 117 - A sírból üdvözöl

A nyomozó megrándította a vállát, majd megmozgatta a bal kezét,
mintegy igazolásképpen, hogy jobban van.
– Valamennyire igen. De most is szokásos. Ugyanolyan, mint a többi.
– Tehát az, amit adtam, semmit sem segített?
– Egy fikarcnyit sem, és nem is fog. És talán már nem is számít, amúgy
sem maradok sokáig. Bele kell húznom, ha meg akarom találni azt, amit
keresek. – Paul Cooper megmasszírozta az orrnyergét.
– Nem kéne hazamennie, és pihennie egy kicsit? Egész nap itt volt.
– Jól vagyok – morogta a nyomozó. Nem állt szándékában sem
bevallani, sem kimutatni, hogy valójában mennyire is fáradt. Itt akart
maradni Naya mellett, hogy lássa, hogyan alakul az állapota, hiszen
felelősséget érzett iránta. Neki kellett volna megvédenie a nőt, de nem tudta,
és ezért úgy érezte, mellette kell maradnia, egészen addig, amíg rendbe nem
jön, vagy legalább amíg rendesen magához nem tér, ugyanis Naya még
mindig rettenetesen kába volt az altató és az érzéstelenítő miatt. Emellett
pedig Paul örült annak, hogy ezáltal is nem kell visszamennie az őrsre. Tudta,
hogy most mindenki őt keresi, hiszen ő volt a helyszínen, amikor az a két
csuklyás alak betört, és megölt egy embert, valamint golyót eresztett két
másikba.
– Biztos? – Dr. Morgan bizonytalannak tűnt. – Nem kér vizet, vagy
valamit? Eléggé sápadt.
Paul Cooper kinyitotta a száját, hogy válaszoljon, ám ebben a
pillanatban hirtelen kivágódott a lábadozó ajtaja, majd egy nő viharzott be
rajta, és egyenesen a nyomozónak rontott.
– Mi a fészkes fenét képzelsz magadról, Paul?! Hol voltál az elmúlt tizenhat
órában?! Az őrsön mindenki téged keres!
Paul Cooper arca megrándult, ahogy Charlotte-ra nézett. A nő szeme
vörös volt, mintha sírt volna, szőke haja összeborzolódott, a tincsei
csapzottan hullottak a vállára. A férfi még sosem látta ilyen dühösnek.
– Úgy tudom, nem tartozok neked semmiféle beszámolóval a hollétem felől –
mondta felvont szemöldökkel, figyelmen kívül hagyva a nő kiabálását.
– De igenis tartozol, mert a kollégám vagy!
– A kollégád? – Paul Cooper hitetlenül fordult felé. – Tehát ez azt jelenti,
hogy rajtad kívül több, mint harminc másik embernek is be kell számoljak az
elmúlt tizenhat óra minden egyes pillanatáról?

115