Page 116 - A sírból üdvözöl

– Magához tért, dr. Morgan. – Paul Cooper aggodalmasan hajolt Naya
fölé, ahogy észrevette a félig kinyitott szemét.
– Ilyen hamar? – Dr. Morgan meglepettnek tűnt, és azonnal odasietett a
nyomozó mellé, hogy ő is szemügyre vegye a nőt. – Nos, azt hittem, ki lesz
ütve még egy darabig. Nagyon erős altatót kapott.
Naya csak minden második szavat fogta fel. Mintha az agya teljesen
lelassult volna. Mondani akart valamit, bármit, amivel esetleg jelezni tudja,
hogy tényleg magánál van, és hall mindent, noha annak is csak a fele jut el a
tudatáig. Ekkor megérezte, hogy valami hozzáér a kézfejéhez. Végre érzett
valamit! Próbálta megmozdítani a kezét, de azt mintha odaragasztották
volna, ernyedten simult a testéhez. Naya érezte, amint az a valami – egy
hideg, puha tárgy lehetett – lassan leírt egy kört a kézfején, majd még egyet,
és még egyet. Naya ismét felnyögött, pislogott, és most már látott is valamit.
Elmosódott árnyakat, amik valamiképp mozogtak, de olyan gyorsan, mintha
táncolnának.
– Meddig kell bent maradnia? – Naya most tisztábban hallotta a
hangokat.
– Két hetet biztosan, de ez is attól függ, hogy mennyire fog gyógyulni.
Szerencséje volt, az egyszer biztos. Nem csak a lövéssel, hanem azzal is, hogy
azonnal segítséget kapott. Igaz, hogy sok vért vesztett, de az jobban
pótolható, mintha az életét vesztette volna el. – Dr. Morgan megtörölte a
kezét, majd a szemetesbe dobta a törlőpapírt. – Minden rendben lesz,
meglátja, Paul.
Paul Cooper fanyarul elmosolyodott, és rápillantott az orvosra.
– Mindenkinek ezt mondja, nem igaz? Hogy minden rendben lesz. Nem is
hiszi el, mennyit hallottam ezt a mondatot az elmúlt években. Minden egyes
nap elmondták, és ezzel minden egyes nap hazudtak, mert semmi sem volt
rendben. És soha nem is lesz.
Dr. Morgan olyan arcot vágott, mint akit épp most rúgtak gyomron. –
Sajnálom. Bátorításnak szántam.
– Hát, ezzel nem lettem bátrabb. Sem jobb ember. Keressen valami más
szöveget, amivel bátorítaná az embereket. Ez már régen lejárt.
Az orvos zavartan megköszörülte a torkát, és megrázta a fejét.
– Hát persze – motyogta, majd hogy elterelje a témát erről a kínos
beszélgetésről, megkérdezte: – Na, és jobban van a karja?

114