Page 112 - A sírból üdvözöl

Naya hosszasan felsóhajtott, majd kiűzött minden nyomasztó
gondolatot a fejéből, és hagyta, hogy a régi rádióból szóló zene teljesen
átjárja a testét. Nincs helye itt most a szomorúságnak – határozta el
magában. Apró mosoly jelent meg az arcán, ahogy szemügyre vette a
megterített asztalt, majd visszafordult a tűzhely felé.
Az édesanyja hiányától eltekintve Naya boldog volt. Ráadásul ez nem
kifejezés arra, amit már hónapok óta érzett. Mintha az elmúlt évek borzalmai
után végre megkaphatta a megérdemelt boldogságot, és egyáltalán nem
tűnt fel neki, hogy még talán túl fiatal hozzá. Lelkesen dúdolgatott együtt a
régi, kopott rádióval, ami ugyan néha kicsit akadozott, de ennek ellenére
tűrhetően működött. Naya imádta a régi dolgokat, éppen ezért nem engedte
Robertnek, hogy kidobja a rádiót, ami immár teljesen a szívéhez nőtt, minden
hibájával együtt.
– Te jó ég, azt hiszem ezt kicsit elsóztam – mormolta maga elé, ahogy
megkavargatta a tűzhelyen fortyogó levest, és megsimogatta a pocakját. –
Na, de nem baj. Reméljük, hogy apának így is ízleni fog. – A kisbaba egy
rúgással jelezte az egyetértését, mire Naya jóízűen felkacagott. Az apja
sosem mondta neki, hogy az édesanyja nevetését örökölte.
Ám ekkor hirtelen megszólalt a telefon, és Naya azonnal elszakította a
tekintetét a levesről, egy pillanatra abbahagyta az eszmecserét a
magzatával, hogy teli torokból üvölthesse a refrént, egészen addig, amíg úgy
gondolta, hogy Robertnek még van türelme tartani a vonalat. Egyébként is, a
férfi bizonyára hozzászokott már, hogy addig várjon, míg a szerelme elénekli
a kedvenc dalának legjobb részét, és azután veszi fel a telefont. Naya
felkapta a telefont, a vállához szorította, és mosolyogva beleszólt:
– Szia!
– Szia, drágám – duruzsolta Robert. – Végeztem mára. Utánam tudnál
jönni kocsival? Talán elmehetnénk vacsorázni is.
Naya nem tette azonnal szóvá, hogy ő is épp vacsorát főz, ugyanis
Robert már régóta ígérgette, hogy elviszi valahová, és ha most itt az alkalom,
akkor nem illik visszautasítani. Ráadásul Robert mostanában folyton
dolgozik, alig van egy szabad perce, és Nayának minden vágya az volt, hogy
tölthessenek még egy kis időt együtt, kettesben, mielőtt a baba megszületne.
– Persze, ez jó ötlet – mondta, amint elzárta a gázt a tűzhelynél, ezzel is
megszakítva az aznapra szánt vacsora főzését. Majd holnap talán befejezi. –
Azonnal ott vagyok.

110