Page 115 - A sírból üdvözöl

emberek, hogy ő éppenséggel kinek telefonál? Lehetséges, hogy lefigyelik a
telefonbeszélgetéseit? Ha igen, akkor nem hívhat segítséget. Semmiképp se.
Naya alig vette észre a piros lámpát, csak akkor, amikor hangos dudaszó
hangzott fel, ő pedig ismét az útnak szentelte a figyelmének egy részét, és
remegve fékezett le. Várt, miközben tudta, hogy valakik, az árnyak mögül
éppen őrá várnak.

* * *

Naya felébredt. Hirtelen fogalma sem volt, hol lehet, vagy hogy
egyáltalán él-e még, ugyanis nem érzett, nem hallott és nem látott semmit.
Csupán gondolkodni volt képes, de még az is nehezére esett, hiszen
borzasztóan fájt a feje, mintha a gondolatoknak is súlya lenne, amik most
fájdalmasan az agyára nehezednek. Lassan nyitotta ki a szemét, ám semmit
sem látott, csak fehérséget és apró, sárga pöttyöket. Tényleg meghalt volna?
Lehet, hogy a lelke épp most hagyta el a testét, és a világ fölött lebeg, habár
ezt a gondolatot eléggé nevetségesnek tartotta. Nem, ő nem halhatott meg
ilyen egyszerűen. Megpróbálta megmozdítani a testét, ám semmit sem
érzett, és még arra sem volt képes, hogy bármelyik testrészét mozgásra bírja.
Aztán meghallott valamit. A hangok nagyon lassan jutottak el a tudatáig. És
ez azért valami, hiszen legalább megbizonyosodott róla, hogy még él.
Halk, egyenletes csipogást hallott a feje mellett, aztán mellé társult
valamiféle sziszegés is. Felnyögött, és csak ekkor érezte igazán, ahogy a
levegő a tüdejébe áramlik. Pislogott párat, próbált valamire fókuszálni, de a
fehérségen kívül még mindig nem látott semmit, és annyi ereje sem volt,
hogy pánikba essen. Ehelyett próbált rájönni, hogy mi lehet az a sziszegés,
amit hall, vagy a csipogás, ami már kezdte idegesíteni. A sziszegés
valahonnan közelről jöhetett, akárcsak a csipogás. Aztán Naya meghallott
valami mást is. Szófoszlányok jutottak el a tudatáig. Alig értett pár szavat, de
túlságosan el volt fáradva ahhoz, hogy koncentrálni tudjon. A vakító fehérség
egyszer csak megszűnt, és Naya szeme elé egy arc kúszott, de a nő nem tudta
kivenni a vonásait.

113