Page 118 - A sírból üdvözöl

Charlotte-nak megvonaglott az arca. Mindig is jól palástolta az
érzelmeit, most azonban dühös volt, és nem állt szándékában annyiban
hagyni a dolgot.
– Eltűntél! Felszívódtál, mire odaértünk! Mire van a telefonod? Vagy az
adóvevőd? Legalább értesíthettél volna, hogy a kórházban vagy! A mentősök
mondták, hogy elmentél egy másik mentőautóval!
Paul mindig is kedvelte a nőt, tetszett neki az ügyessége, a
határozottsága, az őszintesége, az, hogy kivétel nélkül mindenkinek
megmondta a magáét, és az, ahogy nevetett. Ám Charlotte időközben lassan
megváltozott, és az addig kedves és erős nőből egy agresszív, indulatos és
szemtelen nő vált. Paul néha rá sem ismert, mint például most, hiszen
Charlotte még sosem beszélt vele ilyen számon kérően.
– Miért érdekel, hogy hol vagyok egyáltalán? – vágott vissza. – Van elég
dolgod, ha jól tudom, nem kértem, hogy utánam rohangálj.

A nő meglepetten nézett a nyomozóra.
– A kurva életbe, Paul, aggódtam érted! Ez is olyan nagy baj? Azt hittem, te is
megsérültél vagy... vagy valami sokkal rosszabb történt veled.
Paul Cooper erre nem mondott semmit, csak visszafordult Naya felé. A
pszichológus szeme félig nyitva volt, néha-néha pedig pislogott is, miközben
hangosan, zihálva vette a levegőt. Ébredezik, és ha minden jól megy,
nemsokára teljesen magához tér, és beszélni, majd mozogni is tud, amint
elmúlik az érzéstelenítő hatása.
– Mennünk kell – mondta hirtelen Charlotte. – Vissza kell menjünk az
őrsre, hogy...
– Nem kell folyton megmondanod, hogy mit csináljak – morogta Paul.
– De, igen, mert te soha nem azt csinálod, amit kell! Folyton a saját
fejed után mész, aztán szarsz mindenkire, mintha ez a rohadt világ csakis
körülötted forogna!
– Khm. Egy kicsit halkabban, ha lehet – motyogta dr. Morgan, ám a két
vitázó fél mintha meg se hallotta volna.
– Hogy én? – vágott közbe hitetlenkedve Paul. – Hogy én csinálok úgy,
mintha minden körülöttem forogna? Ha talán észrevennéd magad, akkor...
– Engem ne merj kioktatni! – kiáltotta dühösen Charlotte. – Te kellene
észrevenned magad, mert azóta egy jó szavad sincs hozzánk, amióta Sherry

116