Page 121 - A sírból üdvözöl

közeli bevásárlóközpont parkolójában húzódott meg egy ideig, hogy
valamennyire megnyugodjon, és folytatni tudja az útját Robert felé. Nem
mert telefonálni sem a férfinak, sem a rendőrségnek. Mi lesz, ha ezek az
emberek megneszelik, hogy ő telefonált valakinek? Ha lehallgatják a
telefonbeszélgetéseit, akkor neki vége. Akkor vagy őt kapják el, vagy
Robertet, és Naya semmiképp sem akarta, hogy neki, a babának és
Robertnek baja essen.
Naya félt. Be kellett látnia, hogy borzasztóan félt. Kik ezek az emberek,
és mit akarnak tőle egyáltalán? Hiszen ő semmi rosszat nem tett, és sosem
keveredett balhékba. Tekintve persze arra is, hogy az utóbbi hat hónapban
meghúzta magát, és nem igazán járt bulis környezetekbe. Roberttel szépen
elmentek vásárolni, felszerelkeztek mindennel, berendezték a babaszobát, és
várták a kis jövevény érkezését. Ráadásul Robert sosem beszélt neki arról,
hogy valakivel tartós konfliktusa lenne. Valakivel, aki ilyen dolgokra képes.
Próbálta valamennyire lenyugtatni magát, de ez nem sikerült. Zakatoló
szívvel indította be újra a kocsit, és hajtott ki a főútra, majd egyenesen
Robert munkahelye felé vette az irányt. A telefon ismét csörgött, és Naya
félve vette fel. Nem akarta jobban felidegesíteni a követőit azzal, hogy nem
hallgatja meg a fenyegetőzéseket.
– Nem ér ám elrontani a játékot, édesem. – A hang sokkal mélyebb volt, és
meglehetősen gúnyosan csengett. Valaki szórakozik vele!
– Ki maga? Mit akar tőlem? – szegezte a kérdést Naya a férfinak, de az
csak nevetett.
– Itt mi irányítunk, nincsenek kérdések. Játszunk tovább, ha betartod a
szabályokat, és továbbra sem hívsz segítséget. Mert ha megszeged őket,
akkor nagyon megbánod, ezt garantálom.
– Mit akar tőlem?! – ismételte meg a kérdést kétségbeesetten a nő. –
Ha... khm... ha pénz kell, akkor megadom... megadok bármit, csak...
– Pénz? – hüledezett a vonal túlsó oldalán a férfi. – Ha pénz kellene, nem
itt keresnénk, szívem. Van nálad valami, ami kell nekünk.
– Micsoda? Megadom! Csak hagyjanak békén... és ne... n-ne bántsák
Robertet, akár kik is maguk! Kérem... – zihálta Naya. Ebben a pillanatban
nem érdekelte, hogy mitől akarják megfosztani, csak hagyják békén.
– Milyen nagylelkű ajánlat. Akkor nemsokára ide is adhatod.
– És... Micsoda az a valami, ami annyira kell maguknak?

119