Page 109 - A sírból üdvözöl

– Üdvözlöm – halk gyermekhang volt, Naya nem ismerte fel.
– Kivel beszélek? – kérdezte gyanakvóan.
A vonal recsegni és akadozni kezdett, ahogy a kislány újra megszólalt:
– A... a sírból... a s-sírból üdvözlöm Ms. Narroway... ü-üdvözlöm... a sírból...
Vér... sok, sok vér, Ms. Narroway... Vér. Ne felejtse a vért. Mert kezdődik... A
vér. Kezdődik. A sírból üdvözlöm, Ms. Narroway! – Azzal a vonal felbúgott,
jelezve, hogy vége a beszélgetésnek. Naya azonnal lecsapta a telefont, alig
kapott levegőt. Forogni kezdett vele a világ, keserű ízt érzett a szájában, amit
egyszerűen nem tudott lenyelni. A kagylóra támaszkodott, összegörnyedt, és
beleköpött. A nyállal keveredett vér lassan folydogálni kezdett a lefolyó felé,
mire Nayának tágra nyíltak a szemei. Újból köpött, ám a vér újra és újra
felgyűlt a szájában, amitől fuldokolni kezdett. Aztán valaki megérintette a
karját, és ahogy Naya hirtelen megfordult Clarity Johnson állt előtte, a halott
kislány.
– Minden rendben, kedvesem? – kérdezte a kislány mosolyogva.
Naya felsikoltott, és hátratántorodott. Aztán Clarity hirtelen eltűnt
előle, és a helyét egy idős hölgy vette át, az, aki a kávézóban is volt, és aki
most aggodalmaskodva fogta meg a karját. Naya nagyokat pislogott rá.
– Megijesztett – nyögte. Csak képzelődtél, Naya, csak képzelődtél!
– Ne haragudjon, kedves, nem akartam. De olyan sápadt, jól érzi magát?
Naya remegett.
– Persze, semmi bajom. Minden rendben van – felelte, majd hátrapillantott a
kagylóra. Gyorsan meg akarta engedni a csapot, hogy a víz lemossa a
kiköpött vért, de meglepetten vette tudomásul, hogy a kagyló makulátlan
volt, sehol egy vércsepp.
– Biztos, hogy jól van? Nem akarja, hogy segítséget hívjak? –
aggodalmaskodott tovább az idős hölgy. Kintről üvegcsörömpölés és
kiáltozás hallatszott be. Valami történt.
– Köszönöm, hogy ilyen kedves, de most már jól vagyok – bizonygatta
Naya, azzal fogta magát, kikerülte a nénit, és kimenekült a mosdóból. Ám
abban a pillanatban meg is bánta, hogy nem maradt bent még egy kicsit,
ugyanis a kávézóban hatalmas káosz uralkodott.
A kirakat üvegei betörtek, és mindenhol kisebb-nagyobb szilánkdarabok
hevertek. Az asztalok és a székek fel voltak borogatva, az egyik kitört lábú
szék mellett a pultos srác feküdt, üveges tekintettel meredt a semmibe,

107