Page 200 - Ίστοριών τα σωζόμενα • Historias (Libros I-IV)
P. 200

[9]  τὸ  μὲν  οὖν  ἀγεννὲς  καὶ  γυναικῶδες  τῆς  9  Pero  dejemos  lo  pedestre  y  mujeril  que  resulta
       αἱρέσεως αὐτοῦ παρείσθω, τὸ δὲ τῆς ἱστορίας  esta propensión suya, y examinemos mejor lo que
       οἰκεῖον ἅμα καὶ χρήσιμον ἐξεταζέσθω.                 en la historia es natural y útil 159 .
       [10]  δεῖ  τοιγαροῦν  οὐκ  ἐπιπλήττειν  τὸν  10  Conviene  que  el  historiador  con  su  obra  no
       συγγραφέα  τερατευόμενον  διὰ  τῆς  ἱστορίας  intente  fascinar  y  maravillar  al  primero  que
       τοὺς ἐντυγχάνοντας οὐδὲ τοὺς ἐνδεχομένους  encuentre. Conviene que no invente discursos               160  en
       λόγους  ζητεῖν  καὶ  τὰ  παρεπόμενα  τοῖς  cualquier  oportunidad,  y  que  no  describa  las
       ὑποκειμένοις  ἐξαριθμεῖσθαι,  καθάπερ  οἱ  consecuencias  marginales  de  lo  sucedido.  Esto
       τραγῳδιογράφοι,  τῶν  δὲ  πραχθέντων  καὶ  corresponde  a  los  autores  trágicos;  el  historiador
       ῥηθέντων κατ᾽ ἀλήθειαν αὐτῶν μνημονεύειν  debe limitarse a recordar lo que en verdad se dijo y
       πάμπαν, κἂν πάνυ μέτρια τυγχάνωσιν  ὄντα.  se hizo, por vulgar que sea.
       [11]  τὸ  γὰρ  τέλος  ἱστορίας  καὶ  τραγῳδίας  οὐ  11 Pues la finalidad de la historia y la de la tragedia
       ταὐτόν, ἀλλὰ τοὐναντίον. ἐκεῖ μὲν γὰρ δεῖ διὰ  no coinciden, al contrario, se oponen polarmente:
       τῶν  πιθανωτάτων  λόγων  ἐκπλῆξαι  καὶ  ésta última debe usar las palabras más persuasivas,
       ψυχαγωγῆσαι κατὰ τὸ παρὸν τοὺς ἀκούοντας,  en cualquier circunstancia mover y hacerse suyos a
       ἐνθάδε δὲ διὰ τῶν ἀληθινῶν ἔργων καὶ λόγων  los  espectadores;  el  historiador,  en  cambio,  debe
       εἰς τὸν πάντα χρόνον διδάξαι καὶ πεῖσαι τοὺς  intentar  siempre  enseñar  y  convencer  a  los
       φιλομαθοῦντας, [12] ἐπειδήπερ ἐν ἐκείνοις μὲν  estudiosos; su palabra y su obra deben responder a
       ἡγεῖται  τὸ  πιθανόν,  κἂν  ᾖ  ψεῦδος,  διὰ  τὴν  la  verdad.  12  En  la  tragedia  guía  lo  convincente,
       ἀπάτην τῶν θεωμένων, ἐν δὲ τούτοις τἀληθὲς  aunque  sea  falso,  y  ello  mintiendo  a  los
       διὰ τὴν ὠφέλειαν τῶν φιλομαθούντων.                  espectadores; la guía de la historia es la verdad; la
                                                            historia persigue el provecho de sus cultivadores.
       [13]  χωρίς  τε  τούτων  τὰς  πλείστας  ἡμῖν  13  Además,  Filarco  nos  narra  la  mayoría  de
       ἐξηγεῖται  τῶν  περιπετειῶν,  οὐχ  ὑποτιθεὶς  episodios sin indicar su causa ni cómo ocurrieron.
       αἰτίαν  καὶ  τρόπον  τοῖς  γινομένοις,  ὧν  χωρὶς  Y  sin  saberlo  la  piedad  no  es  razonable,  y  la
       οὔτ᾽    ἐλεεῖν    εὐλόγως      οὔτ᾽    ὀργίζεσθαι  indignación  está  fuera  de  lugar  ante  cualquier
       καθηκόντως       δυνατὸν      ἐπ᾽   οὐδενὶ     τῶν  acontecimiento.  14  Pues,  ¿quién  no  tendrá  por
       συμβαινόντων.  [14]  ἐπεὶ  τίς  ἀνθρώπων  οὐ  terrible el que los hombres libres sean apaleados?
       δεινὸν  ἡγεῖται  τύπτεσθαι  τοὺς  ἐλευθέρους;  Pero  si  lo  sufre  el  cabecilla  de  un  atentado,
       ἀλλ᾽  ὅμως,  ἐὰν  μὲν  ἄρχων  ἀδίκων  χειρῶν  pensamos  que  lo  ha  sufrido  con  justicia.  Los  que
       πάθῃ τις τοῦτο, δικαίως κρίνεται πεπονθέναι:  golpean  a  hombres  libres  merecen  premio  y
       ἐὰν δ᾽ ἐπὶ διορθώσει καὶ μαθήσει ταὐτὸ τοῦτο  agradecimiento  si  lo  hacen  para  escarmentar  y
       γίνηται,  προσέτι  καὶ  τιμῆς  καὶ  χάριτος  οἱ  corregir.
       τύπτοντες τοὺς ἐλευθέρους ἀξιοῦνται. [15] καὶ  15 Del mismo modo, dar muerte a los ciudadanos
       μὴν τό γε τοὺς πολίτας ἀποκτεινύναι μέγιστον  es  tenido  como  sacrilegio  máximo,  como  crimen
       ἀσέβημα      τίθεται    καὶ    μεγίστων      ἄξιον  digno  de  los  más  refinados  suplicios.  Y,  sin

       προστίμων:  καίτοι  γε  προφανῶς  ὁ  μὲν  τὸν  embargo, es notorio que el que ejecuta a un ladrón
       κλέπτην ἢ μοιχὸν ἀποκτείνας ἀθῷός ἐστιν, ὁ  o a un adúltero goza de impunidad, y el que mata a
       δὲ  τὸν  προδότην  ἢ  τύραννον  τιμῶν  καὶ  un  traidor  o  a  un  tirano  merece  un  asiento  de
       προεδρείας  τυγχάνει  παρὰ  πᾶσιν.  [16]  οὕτως  honor      161  a la vista de todos. 16 Así, la emisión de un
       ἐν παντὶ τὸ τέλος κεῖται τῆς διαλήψεως ὑπὲρ  juicio  definitivo  no  debe  basarse  nunca  en  los
       τούτων οὐκ ἐν τοῖς τελουμένοις, ἀλλ᾽ ἐν ταῖς  hechos  en  sí,  antes  bien,  en  sus  causas  y  en  las




     159  La referencia es a la historia como ciencia general (Pédech, Walbank) y no a la historia de Filarco (Paton).
     160  Esto parece ser un ataque a Tucídides.
     161  Clara referencia a una proedría o asiento de honor en el teatro.
   195   196   197   198   199   200   201   202   203   204   205