Page 486 - A sírból üdvözöl

volna vele, hogy akármi történik is, az ő életében csakis egyetlen nő van jelen
– a lánya.
Aztán Jessica Payn többet nem tartott terápiákat. Sem hétfőn, sem
pénteken, sem pedig az azutáni heteken... A páciensei magára maradtak, az
irodája elnéptelenedett, és egy idő után mindent belepett a por.
A temető sírjainak száma viszont megnőtt egyel, akárcsak a roncstelepre
szállított autók száma is.
Jessica már a vacsorát követő este meghalt. Az autót, ami az övébe szaladt,
egy részeg öregember vezette. Ő túlélte, Jessica viszont nem, egyből meghalt,
nem szenvedett olyan sokat. Rút, ámde kegyes halálban volt része.
Naya igazságtalannak tartotta, mint ahogy minden mást is az életben,
mégsem szólt semmit. A temetésen is néma volt, ám az apja kezét
szorongatva érezte, hogy újabb lyuk keletkezett a szívén, hiszen annyi
mindenkit elvettek tőle, aki fontos volt neki.
A temetés után James sem beszélt vele, csak csendben hazavezetett, és
óvatosan beleültette a tolószékébe. Már bent voltak a házban, mikor Naya
halkan megkérdezte:
– Szeretted? – James nem válaszolt azonnal, csak úgy tett, mintha hirtelen
valami nagyon fontos elfoglaltsága lenne a konyhában, csak ne kelljen
felelnie a kérdésre. – Apa?
– Miért kérdezel ilyeneket?
– Én csak... tudni akartam.
– Nem mindegy most már? – kérdezte az apja, és hosszasan nézett rá. –
Ha szerettem is, ugyanott fekszik a koporsóban, mintha gyűlöltem volna. Az
embereket nem a szeretet hozza vissza az életbe, Naya... A szeretet csak
életben tart.
– Akkor szeretted, mikor élt? – fogalmazta át a kérdését a lány. – Mikor
eljött velünk vacsorázni? Mikor beszélgettél vele? Mikor ránéztél?
James sóhajtott, és ismét hátat fordított neki, hogy a lánya ne láthassa
az arcát.
– Nem – mondta halkan, ám a hangja határozottan csengett. – Soha nem
csalom meg édesanyád emlékét. – Azzal elindult az emelet felé, és eltűnt a
lépcsőfordulóban.
Naya szomorúan nézett utána. Ha tehette volna, utána rohant volna,
azonban a tolószéke nem engedte, kiszállni meg képtelen volt.

484