Page 491 - A sírból üdvözöl

nekivágta a falnak, mire a férfi elvesztette az eszméletét, ahogy a feje ismét
nagyot koppant a falban. Ezután sietve elengedte, majd a hóna alá nyúlt, és
minden erejét beleadva húzni kezdte a mosdó felé. Nem volt éppenséggel
olyan könnyű, ám egy másodpercre sem állhatott meg, hiszen mi történne,
ha valaki pont most erre jönne? Sietve behúzta a női mosdóba, majd
elrejtette az egyik fülkében. Nekitámasztotta a falnak, és előhalászott egy
zsebkendőt a táskájából, megvizezte, és gyorsan letörölte a vért a férfi
homlokáról és arcáról. Ezután hátrafeszítette a fejét, és beleöntött egy
kisebb adagot az egyik fiolából, amit a táskájából kapart elő. Ha minden igaz,
a férfi semmire sem fog emlékezni, mikor felébred. Ráadásul azt sem fogja
tudni, hogy került a mosdóba, és ha nem lát annyi vért, csak egy kis sebet,
akkor bizonyára egy aprócska balesetre fog gondolni, semmi többre. Ahhoz
túl kába lesz, mikor felkel, és utána sem fog emlékezni arra a bizonyos tíz
percre, ami vele történt...
Amint megbizonyosodott róla, hogy minden rendben lesz vele, lehajolt,
és átforgatta a zsebeit, hátha talál valamiféle engedélyt vagy belépőkártyát,
esetleg akármit, amivel kérdés nélkül bejuthat az irattárba. Annyit azért
mégiscsak tudott, hogy a rendőrség őriz egyet s mást az archívumában, és
nem engednek be mindenkit, hogy kénye kedvére kutathasson.
Ám ekkor hallotta, hogy nyílik a mosdó ajtaja, és valaki bejön. Erre
megdermedt. Magas sarkú kopogását verte vissza az apró helyiség, ahogy az
illető az egyik fülkébe ment, majd magára zárta az ajtót. Naya sietve
felegyenesedett, óvatosan kinyitotta a fülkéje ajtaját, és lassan vissza is
csukta, majd villámgyorsan kiosont a helyiségből.
Már nem törődött semmivel, csak rohanni kezdett az irattár felé.
A folyosó végén egy lépcsősor vezetett lefelé, majd egy újabb hosszú
folyosóra vezette az útja, amelynek végén megtalálta az archívumot. A
vastag, barna faajtó előtt egy pillanatra megtorpant, de csak azért, hogy
kifújja magát. Nem volt szokva a futáshoz.
Lassan nyomta le a kilincset, és benyitott. Ahogy belépett, hirtelen a
lélegzete is elakadt, az archívum ugyanis hatalmas volt. Nagyobb is, mint
amire számított, hiszen első látásra szinte akkora lehetett, mint a teljes
Narroway-ház alapja, ami nem volt éppenséggel kicsi. A plafonig érő
állványok hűségesen őrizték a bennük levő dossziékat különféle
bűncselekményekről, a nyilvántartott bűnözőkről, és mindenféle dologról,

489