Page 488 - A sírból üdvözöl

lenne írva. Ő már akkor tudta, hogy valaki hazudni fog, mikor az illetőnek
még meg sem fordul a fejében. Tudott ő mindent, amit a hazugságról illett
tudni. Elvégre, Narroway volt, és ahogy a szóbeszéd is tartotta, sosem szabad
hazudni egy Narrowaynek, mert könnyen kideríti az igazságot.
Igaz is volt. Naya akármennyit hazudott, foggal-körömmel ragaszkodott az
igazsághoz. Nem tűrte, ha valaki rejtegetett valamit előle, még ha joggal is,
hiszen ilyenkor a kíváncsiság belekúszott a testébe, beleivódott a vérébe, és
nem hagyta nyugodni. Olyan volt, mint valami parazita, ami belefészkelik
magukat az emberbe, és semmiképp nem akarnak kijönni onnan.
Naya most is ezt érezte. Vad, mohó és mérhetetlen kíváncsiság kúszott
az ereiben, ezt pedig képtelen volt megfékezni, sőt, nem is állt szándékában.
Ám amikor megérkezett a rendőrség épülete elé, már akkor sejtette, hogy
mindennek ára lesz, mégpedig nem is kevés.
Vasárnap lévén tisztában volt azzal, hogy kevesebben tartózkodnak az őrsön,
mint általában, ám még így is elegen voltak. Tudta azt is, hogy nem lesz kis
feladat lejutni az archívumban, de muszáj megtennie. Most azonban valami
azt súgta, hogy nem lesz akkora szerencséje megszökni, mint a legutóbbi
alkalommal...
Ahogy betette a lábát, már is elkapták a karját, elkérték a személyiét és
kérdőre vonták. Ő persze mint mindig, most is magán tartotta az álarcát.
– Mi dolga van itt? – morrant rá ismét a rendőrtiszt, amikor a nő kissé sokat
váratott a válasszal, és kérdőn nézett rá.
Naya végigmérte a férfit. Alig volt magasabb nála, ruhája gyűrött volt és
megviselt, a haja összeborzolódva hullott vérmes szemébe. A tekintete
fáradtságot tükrözött, a szeme alatt sötét karikák húzódtak. Lerítt róla, hogy
egész éjszaka bent volt, és valószínűleg a biztonsági kamerák felvételei előtt
üldögélt. És most, hogy végre hazamehetett volna, egy nőbe botlott, aki
ráadásul még fel is tartóztatta.
Nayának vissza kellett fojtania a mosolyát. A férfiból valósággal áradt a düh
és az idegesség, ami a fáradtság velejárója volt, és ami kapóra jött a
pszichológusnak. Minden hátrányból előnyt lehet kovácsolni. Főleg, ha a
rosszról van szó, a nő pedig nagyon jól értett mindenhez, aminek egy
cseppnyi köze sincs a jóhoz.
– Paul Cooper nyomozót keresem – közölte végül, és mosolyt erőltetett
az arcára.

486