Page 483 - A sírból üdvözöl

– Valamilyen szinten egy cipőben járunk. Legalábbis ilyen téren. –
Jessica előre hajolt a székében, és továbbra is őt figyelte. Gyönyörű és
meglehetősen fiatal nő volt, hiszen nemrég töltötte a huszonnyolcat,
aranybarna haja a válláig ért, kék szeme úgy csillogott, akár a napfény, mikor
rávetül a víz felületére. Naya úgy tippelte, hogy nem egy férfi csorgatja utána
a nyálát... – Gondoltam, elmesélem ezt, mert... nos, hátha kedvet kapnál
arra, hogy te is mesélj nekem valamit.
Ami azt illeti, Nayának nem volt kedve beszélni. Nem volt kedve
Jessicára nézni, látni a hibátlan arcot, tudni, hogy az ő testét nem tarkítják
sebek, nincs tele az arca szilánkdaraboktól származó sebektől... Nem úgy néz
ki, mint ő, aki nemrég próbált meg véget vetni az életének, akinek mindkét
lábát gipsz borítja, és aki akárhányszor a hasára teszi a kezét, érzi a hatalmas
ürességet benne, azt, hogy nincs ott az, akinek ott kellene lennie.
Naya akkor sírt, erre tisztán emlékezett az azutáni, majd az azutáni és az
azutáni napon is. Hiába fogadta meg magában, hogy többé nem fog sírni,
akkor mégis előtörtek a keserű érzelmei, és Jessica Paynnek végig kellett
néznie, amint ő hisztérikus zokogás közepette a kezébe temeti az arcát. Nem
szólt semmit a nő sem, csak feléje nyújtott egy doboz zsebkendőt, és
csendben megvárta, amíg a páciense megnyugszik. Utána pedig úgy tett,
mintha mi sem történt volna. De Naya legalább megnyugodott utána néhány
pillanatig. És az a néhány pillanatot olyan hosszúnak érezte, mintha évek
lettek volna, pedig csak néma másodpercek voltak.

*

Egy héttel később Jessica felvetette az ötletet, hogy ő is eljöhetne egyet
az egyik összejövetelre, hogy másokkal is találkozhasson, akik hasonló
gondokkal küzdenek, mint ő. Naya kételkedett benne, hogy bárkinek is
hasonló gondjai legyenek, mint neki, de rábólintott a dologra, mert muszáj
volt. Ha nem teszi, James bólint helyette, akár tetszik, akár nem.
Így hát nem volt más választása, mintsem hagyni, hogy Jessica megfogja a
tolószékét, és áttolja egy nagyobb, tágasabb terembe, ahol már a többiek kör
alakban ülve halkan egymással beszélgettek.

481