Page 487 - A sírból üdvözöl
P. 487
Ám legalább már legalább tudta, mi a célja, és mit akar tenni az életben.
Meg kell őriznie Jessica Payn emlékét, ha már senki másét nem tudta...
* * *
Naya szeretett hazudni.
Az erősségei között volt ez a furcsa képesség, hiszen bárkit képes volt
megvesztegetni, elég volt hozzá egy jól irányzott szó vagy egy mélyre látó
pillantás. Egyébként is, könnyű annak hazudni, akinek az élete is egy merő
hazugság. Hiszen az olyan ember mindent elhitet másokkal, mint ahogy vele
is elhitette a világ, hogy az élete valóság, nem pedig holmi hazugságra épített
szemfényvesztés.
Ő pedig imádta megtéveszteni az embereket. Imádta kiszínezni a dolgokat,
elvenni, vagy éppen hozzátenni az igazság szépségéhez, majd úgy csavarni a
láthatatlan szálakat, hogy azt más ne érthesse rajta kívül. A hazugság mellett
a saját maga alkotta káosz volt a mindene; mindennél jobban szerette látni,
ha valaki nem érti azt, ami körülötte történik, és mire rájön, hogy a
hazugságok begubózták őt, már nincs menekvés. Naya senkit nem engedett
ki olyan könnyen a hazugságai hálójából, az illető lehetett akár élő, akár holt.
James Narroway is mindig erre tanította.
Hazudj, Naya, hazudj! Bármi, ami eszedbe jut, hitesd el az emberekkel, tégy
úgy, mintha te is elhinnéd. Formáld hazug igazságokká őket. Hazudj
igazságot!
Naya imádta az apja szavait, úgy szívta magába, mintha életet adó erő lenne.
Számára legalábbis minden az volt, amit az édesapja mondott. A szeretett
James Narroway és az ő imádott szavai. Sosem tudta elfelejteni egyiket sem.
Elvégre az élet szolgáltatja azokat az emlékeket, amiket a halál ugyan elvesz,
de idővel vissza is ad. James szavai pedig akármilyen fájdalmas emlékek
voltak, idővel mind eszébe jutottak, és hasznára is váltak. A férfi sosem
mondott olyat, amivel nem a kicsi lánya javát szolgálná...
Viszont Naya azt már nem szerette, ha neki hazudnak.
Hamar átlátott a dolgokon. Tudta, hogy az ember milyen gyakran vesz
levegőt, mikor hazudni készül, hogy mindig megremeg az alsó ajka a hazug
szavak kiejtésekor, és a tekintete olyan merev, mintha az igazság a retinájába
485

