Page 492 - A sírból üdvözöl

ami egyszer az ember eszébe juthat. Beleértve persze az itt dolgozók
mappáját is, amire Nayának éppen szüksége volt.
– Segíthetek? – kérdezte ekkor valaki, mire a nő hirtelen magához tért a
bámészkodásból, és eszébe jutott, hogy sietnie kell. Jobb felől, szinte az ajtó
mellett egy ütött-kopott íróasztal állt, tele papírhegyekkel és egy régimódi
számítógéppel. Mögötte egy fiatalember ült, aki kíváncsian nézett rá,
azonban Naya ki tudta olvasni arcvonásaiból, hogy nem éppen kedvező neki
ez az időpont, mivel éppen sok a dolga.
– Ó, igen – bólintott és elmosolyodott. – Egy fontos dosszié miatt
küldtek ide.
– Valóban? És mégis kicsoda? – vonta fel szkeptikusan a szemöldökét a
férfi. – Már megbocsásson, de ide nem jöhet csak be akárki, és nekem nem
rémlik, hogy ismerném magát.
– Van engedélyem – mondta sietve a nő, és kutatni kezdett a
táskájában. A fiatalember felállt a székből, és közelebb lépett, mint aki arra
készülne, hogy mindjárt kipenderíti innen a nemkívánatos személyt. – Igen,
itt is van, csak egy pillanat... Á, megvan! – Naya egy négybe hajtott üres
papírlapot húzott elő.
– De hiszen... – kezdte a férfi, ám nem tudta befejezni, ugyanis az ütés
hatására megtántorodott, következő pillanatban a feje nagyot koppant az
íróasztala sarkában, és azon nyomban elvesztette az eszméletét. Naya
megállt fölötte, majd felnyalábolta, és visszaültette a székére, miután az ő
szájába is töltött némi folyadékot abból a fiolából. Ha minden igaz, mikor a
férfi felébred, szintén nem fog emlékezni semmire sem, és bizonyára azt hiszi
majd, hogy elaludt munka közben. Akárcsak a társa...
Naya ezután a számítógép felé fordult, amin épp egy beszkennelt
dokumentumot szerkesztettek át. Gyorsan lezárta, majd addig keresgélt, míg
meg nem kapta az archívumban tárolt dokumentumok alaprajzát. Csak ekkor
vette észre, hogy az állványokat sorra megszámozták és szektorokra
osztották, ráadásul a rendőrök dossziéi rögtön az A szektorban volt, és az
ötödik állványon tárolták.
Naya sietve kitörölte az előzményeket, majd az A szektorhoz rohant, és amint
megtalálta az ötödik állványt, keresgélni kezdett. Sorra kihúzogatta a
fiókokat, és átnézte a mappákat, ám Paul Cooper neve sehol sem szerepelt.
– A francba – sziszegte, mikor már a tizedik fióknál tartott. Ám mielőtt azt
kihúzta volna, egy pillanatra megtorpant. Csak most vette észre, hogy a

490