Page 494 - A sírból üdvözöl

bizalmát, de nem tehetett mást. Az igazságért tűzbe ment volna,
akármennyire is fájhatott utána. Az apja is ezt tanította neki. Ha te hazudsz,
az nem számít, de vigyázz, nehogy bárki rájöjjön! És ne feledd; mindig tudnod
kell az igazságot. Mindig.
– Ide jött? Itt van!
Kiáltások hangzottak fel, és a következő pillanatban kivágódott az ajtó,
majd három fiatal rendőrtiszt sietett be, ám azon nyomban megtorpantak az
ajtónál, és zavartan körülnéztek. Mögöttük azonban egy negyedik alak is
felbukkant, és ahogy belépett a terembe, Naya gyomra összeszorult. Lám,
lám, a tévedés és a pontatlanság milyen gyakran tépi fel az ember lelkét!
Paul Cooper arca komor volt, a tekintete fenyegetőző, a tartása dühről és
idegességről árulkodott.
Amikor meglátta őt, egy pillanatra megdermedt, és az arca őszinte
meglepettséget tükrözött, mint aki nem hiszi el, hogy az, amit lát, igaz és
valós.
– Naya... – lehelte alig hallhatóan, majd a tekintete a földön heverő dossziéra
siklott, és az arca azon nyomban elkomorult. – Kapják el! – utasította a másik
hármat, a hangja betöltötte az archívumot. – Kapják el most azonnal!
A nő még sosem hallotta így beszélni; a hangja durva volt és követelőző.
Tudta, mit kellene tennie; menekülnie kellene, ahogyan csak tud, kiszaladni
innen, a háta mögött hagyni mindent, és eltűnni, ha kell, még az országból is.
Azonban ahogy a három férfi közelíteni kezdett felé, hirtelen azt érezte, hogy
mindennek vége. Tévedett Paullal kapcsolatban, megölte a bizalmukat is és
talán azt is, ami a tegnapi csókkal elkezdődhetett volna közöttük.
Összepréselte az ajkát, ahogy az egyik fiatal mellette termett, és elkapta a
karját. Ebben a pillanatban érezte azt, hogy már mindegy. Hogy már nem
számít semmi sem... Úgyis tudta, hogy le fog bukni. Eleve így érkezett, és
akármennyire is szeretett volna észrevétlen maradni, nem szállhatott szembe
a kamerákkal, amik éjjel-nappal a folyosó minden zugát figyelték. Éppen
ezért már akkor sejtette, milyen sors vár rá, amikor betette a lábát az
épületbe.
Alibije persze volt. Egy tökéletesen felépített hazugsággal szolgált volna,
ha elkapják, és kétsége sem volt afelől, hogy nem hinnék el. Ám ha most nem
is, előbb-utóbb úgyis elkapták volna, ebben biztos volt. Elvégre a
rendőrtisztet valamikor csak megtalálnák a mosdóban, és bármikor
rájöhetnek, hogy az archívumban dolgozó nem mozdul, és levegőt is

492