Page 499 - A sírból üdvözöl

kegyelmez, ő pedig éppen afelé tart, hogy feladja magát neki, mint ahogy az
apja is feladta magát, mikor őt is elérték a lángok abban a hatalmas házban.
Amikor a nyomozó megismételte a kérdést, immár kinyitotta a szemét,
és halkan felsóhajtott, mint aki nem tudná, mit mondhatna.
– Én csak... – kezdte elhaló hangon. – Csak... kíváncsi voltam... Annyi mindent
akartam tudni magáról, és... – Itt elharapta a mondatot, és összepréselte az
ajkát.
– Most már megtudott pár dolgot, igaz? – Paul hangja gyűlölködő volt. –
Gondolom, rájött arra is, ha már megpróbálta ellopni az aktámat. Meg
kellene fojtanom a húgomat, amiért nem szedte ki az utolsó lapot, ahogy
kértem! De most már mindegy, igaz? Hiszen tudja... Tudja az igazat rólam,
azt, hogy mi vagyok.
Naya ismét lehunyta a szemét. Ó, Istenem... Igen, tudta, de nem akarta
elhinni. Még mindig nem tudta elhinni...
– Igen – lehelte alig hallhatóan. – Most már én is tudom a titkát...
Paul hirtelen előrébb lépett, és rákiáltott:
– Mondja ki! – Naya erre összerezzent, és rémülten nézett rá. Óvatosan
hátrált egy lépést, ám a nyomozó egyre csak közelített, miközben a keze
ökölbe szorult az oldalán, mintha arra készült volna, hogy leüti a nőt, ahogy ő
is ezt tette a kollégájával.
– Mondja ki, ha már nyomozott utánam, hallani akarom, mire jött rá!
– Paul... – A nő az ajtóhoz simult.
– Csak mondja ki! Hallani akarom a maga szájából is!
Naya felnézett rá, mire a gyomra görcsbe rándul. Nagyot nyelt, ahogy
belenézett Paul gyönyörű szemeibe, és hirtelen még ő sem hitte el, hogy ez
igaz lehet. De a jelek, az a rengeteg jel! Nem utalhattak semmi másra, csakis
erre a képtelenségre. Nem akarta sem gondolatban, sem hangosan
kimondani, mert érezte, hogy az nemcsak a férfinak fájna, hanem éppúgy
neki is.
Lassan az ajkára siklott a tekintete, és hirtelen eszébe jutott a csók. Az a csók,
ami még inkább gyanút szított benne, és ami elárulta az igazat... Az akta csak
bizonyítéknak kellett, de most? Bár ne akarta volna megtudni, hogy a
gondolata valós alapokra épült-e, vagy sem.
– Mondja már ki! – sürgette tovább a nyomozó.

497