Page 501 - A sírból üdvözöl

Élni holtan

Fény derül Paul titkára, Naya szándékai is megmutatkoznak, valamint ismét
beleleshetünk a múltba.
„Néha a semmi is több és a hallgatás is beszéd.”

Ahogy Naya kimondta az igazságot, hirtelen olyan volt, mintha a szoba
hőmérséklete vagy tíz fokot zuhant volna lefelé. Libabőrös lett a karja, egész
testében remegett, miközben még szédült is. Most, hogy elhangzott mindaz,
amire napok, sőt, hetek óta gyanakodott, mintha minden megváltozott
volna. Mintha egy mesevilágba csöppent volna, és nem a valóság zord kőfalai
roppantanák szét mindkettejüket.
Paul szeméből kialudt a düh szikrája, az arca elkomorult, és úgy festett,
mint aki alig néhány perc alatt tíz évet öregedett volna. A nemrég elhangzott
szavak még ott csengtek a fülében, mintha valami régi, fülbemászó dal lenne,
ami nem hagy nyugtot.
Hosszú sóhaj szaladt ki a száján, és elfordult. Két kézzel az asztalára
támaszkodott, a háta meggörnyedt, mintha éppen sírt volna.
Naya szeretett volna odamenni hozzá, szerette volna megérinteni és
megvigasztalni. Szeretett volna felébredni ebből az álomból. Túl sok
hihetetlen dolog volt már, amit el kellett hinnie.
Ellökte magát az ajtótól, és közelebb lépett egyet.
– Paul – suttogta alig hallhatóan, ám a nyomozó nem reagált. Továbbra is
görcsösen markolta az asztalának sarkát. Aztán kiegyenesedett, de még
mindig nem nézett a nőre, helyette a szemközti falra szegezte a tekintetét.
– Szóval ezért csinálta ezt a nagy ügyet? Hogy rájöjjön a titkomra? – A
hangja keserű volt, Naya megborzongott tőle.
– Gyanakodtam – lehelte csendesen. – Éreztem, hogy valami nincs
rendben, ezért a jelekre hagyatkoztam. És amikor... közelebb kerültünk
egymáshoz, már akkor sejtettem, de mivel nem volt bizonyítékom...
– Így betört az archívumba, és szerzett – fejezte be szárazon a férfi. –
Szép terv, mondhatom. Jó nagy cirkuszt csinált belőle, és ezt a sok szart
megint nekem kell eltakarítanom, mint mindig.

499