Page 502 - A sírból üdvözöl

Naya megrázta a fejét.
– Ha rákérdeztem volna, maga nem mondta volna el... – Itt tartott némi
szünetet, és a nyomozó hátát kezdte szuggerálni, abban reménykedve, hogy
végre megfordul, és elmond neki mindent. Hogy végre feltárja előtte az
igazságot, és megmagyarázza ezt az egészet. Az, hogy bizonyítékot szerzett,
még nem volt önmagában elég. Egy bizonyíték nem ad mindig válaszokat,
neki pedig ezekre volt szüksége. Mégis hogyan élhet egy halott? Mégis
hogyan állhat előtte az a férfi, aki már egy éve meghalt? Olyan kérdések
voltak ezek, amikre nem tudott választ adni, ez pedig zavarta. – Mégis...
hogyan? Hogy történhetett ez, Paul?
Paul hallgatott. Lassan megfordult, és nekitámaszkodott az asztalnak.
Elgondolkodva meredt maga elé, majd ismét Nayára nézett. A tekintete
szomorúságot és mérhetetlen csalódást tükrözött.
– Nem tudom – suttogta nagyon halkan. – Senki nem tudja. Én sem, az
orvosom sem, senki... Megmagyarázhatatlan dolog ez, olyan, amire
egyszerűen nincs válasz. – Naya beharapta az ajkát. Már a következő
kérdését fontolgatta, mikor a nyomozó felmordult. – Most gondolom,
magyarázatot követel. Ha már idáig eljutott, illene tudnia a teljes igazságot,
nem igaz? Ha már ennyit kockáztatott mindezért, a legkevesebb, hogy
bevallom ezt az egészet, vagy nem?
– Még mindig nem tudom elhinni, hogyan lehetséges ez – mondta, és
maga elé fonta a karját. – A holtakból nem lehetnek élők, mint ahogy az
élőkből holtak lesznek. Ez egyszerűen... lehetetlen.
Paul erre szárazon felnevetett.
– Kitalálom. Ezt az apja mondta.
– Van benne igazság – bólintott a pszichológus.
– Na, és akkor hol van az én igazságom? – tette fel a kérdést a nyomozó,
és előrébb hajolt, majd egyenesen Naya szemébe nézett. – Hol van az, amit
én elhihetek? Elárulom. Sehol. Itt nincsenek már szabályok vagy
határvonalak, nincs igazság sem. Tudja, mi ez? Tudja, mit hiszek én? A
lehetetlent, amit megtapasztaltam. Amikor megtudtam, hogy megvan a
sírom, értesítették a hozzátartozóimat a halálomról, és az aktám a halottak
közé került, vártam, hogy valaki előugorjon egy kamerával, és azt mondja,
hogy ez csak egy vicc. Hogy ez csak egy hatalmas vicc, ami nem igaz, amit
sikeresen bevettem, és amin most mindenki röhög. Ha hiszi, ha nem, jobban
örülnék, ha egy egész ország nevetne rajtam... De aztán a mellkasomra

500