Page 504 - A sírból üdvözöl

tudtam, hol vagyok. Odakaptam a sebhez, és vér ragadt a tenyeremre.
Lerogytam a földre, és fuldokolni kezdtem... Emlékszem, hogy láttam a
csillagokat, Sherryre gondoltam, arra, hogy nemsokára talán viszontláthatjuk
egymást. Másra sem vágytam, csak rá, hogy újra a karjaimba zárhassam őt.
Lehunytam a szemem, és hirtelen minden megszűnt létezni körülöttem. Nem
volt semmi, csak én. Nem éreztem fájdalmat, nem tudtam mozgatni egyik
testrészemet sem, nem láttam, csak gondolkodni tudtam. Folyton Sherryn
járt az eszem, vártam, hogy jöjjön. Olyan volt, mint valami álom, amiből nem
tudtam felébredni. Aztán egyszer csak meghallottam a saját
hangomat: Megtalálom, aki ezt tette, Harry. Az életemre és halálomra
esküszöm, hogy megkeresem a gyilkost! Többször egymás után, mintha
valami magnóról jött volna.
Paul hallgatott néhány percig, majd folytatta:
– Aztán egyszer csak elhallgatott, és már mást hallottam: a húgom hangját,
meg egy ismeretlenét. Hallottam, ahogy zokog, a nevemet mondja, én pedig
a következő pillanatban kinyitottam a szememet, és felültem. Meg kell
találnom! – kiáltottam. Samantha ezután sikított, akárcsak az orvos, aki
mellette volt. Azt hitték, hogy tetszhalott voltam, de aztán kiderült, hogy
mégis meghaltam. Nem dobogott a szívem, Naya, és most sem dobog! Nem
kell levegőt vennem, nincs szükségem se ételre, se vízre, semmire! Aludnom
sem kell, mert nem érzek semmit. Dr. Morgan papot akart hívni, de aztán
Samantha lebeszélte őt. Nemcsak ők, én sem tudtam elhinni, mert ez az
egész... hihetetlen. Stewart sem akarta elhinni, még a főnököm sem, mert...
Látunk filmeket, olvasunk könyveket emberekről, akik meghalnak, de mégis
élnek, azonban ez mind képzelet, nem igaz? Valaki csak kitalálta.
De ez valóság, Naya. Egy olyan valóság, ami megrémiszt, ami képtelenség…
És mégis... Meghaltam, és mégis mozgok, beszélek, járok, dolgozok. Mert
meg kell tennem, mert meg kell keresnem a gyilkost, akire megesküdtem,
hogy megtalálom. Aki miatt a mai napig létezem. Aki miatt nem tudok
békében nyugodni... Pedig ez minden vágyam, érti? Hogy hazamenjek végre,
oda, ahol Sherry vár rám, de nem tehetem meg, míg nem oldom meg az
ügyet. Hiába érzem fáradtnak magam, addig nem tudok meghalni, míg nem
teszem meg azt, amire esküdtem. Olyan vagyok, mint egy kísértet, csak a
testemmel együtt. Ha nem találom meg azt, aki megölte Johnsonékat... –
Paul egy pillanatra lehunyta a szemét. – Talán örökre itt ragadok.

502