Page 509 - A sírból üdvözöl

Naya lehunyta a szemét, és elfordította a fejét. Vajon, ha Paul tudná a
titkát, ugyanazt a nőt látná maga előtt, akit megismert?
– Elmondhatta volna – sóhajtotta.
– De nem tehettem, ahogy maga sem teheti. Nem beszélhet a titkomról
senkinek, megértette? Hatalmas veszélybe sodorna ezzel nemcsak engem,
hanem mást is. – A nyomozó az álla alá nyúlt, gyengéden felemelte a fejét, és
kényszerítette arra, hogy a szemébe nézzen. – Hallja, amit mondtam?
Esküdjön meg rá, hogy nem árul el!
Naya csak elmosódott körvonalak tömkelegét látta maga előtt. Egész
testében remegett, de végül mégis sikerült kinyögnie az ígéretét:
– Esküszöm.
Paul arcán látszott, hogy egy pillanat törtrészéig mintha átsuhant volna
a megkönnyebbülés. Sokáig nem is szólt semmit, csak óvatosan megérintette
az arcát, majd a hüvelykujjával letörölt egy legördülő könnycseppet.
– Nem szeretem, ha sír – mormolta. – Én érdemlem meg a legkevésbé a
könnyeit.
A keze jéghideg volt, érintései mégis perzselték a bőrét. A nő behunyta
a szemét, és hagyta, hogy a férfi közelebb hajoljon hozzá. A nyakán érezte a
hűvös leheletét, ahogy a fülébe suttogott:
– Haza akarok menni, Naya. – Mint mindig, most is lágyan ejtette ki a nevét,
mintha egy ima lenne. – Segítsen, hogy hazajussak, kérem. Meg kell találnom
őt... Meg kell találnom a gyilkost. Kérem, segítsen, mert egyedül nem fog
menni.
Naya megborzongott. A nyomozó szinte már könyörgött neki, miközben
ujjaival finoman simogatta a bőrét. Igen... ezt akarta. Pontosan ezt. Lám, az
okos még a hátrányból is képes előnyt kovácsolni. Most, hogy végre
megkaparintotta azt, amiért idejött, örömmámor járta át a testét, ám alig
csak egy pillanatig tartott. A félelem, a hitetlenség és a zavarodottság
továbbra sem hagyta nyugodni, korbácsként hasított végig rajta. De mégis...
hát nem sok mindenre képes az ember, ha egy kicsit gondolkodik? Ha az
osztó jól oszt, és a kártyák tökéletesek, a játékosnak csupán szerencsére van
szüksége, hogy nyerjen. Most pedig ő osztott, ő volt az egyik játékos is, és
lám, a kártyák hibátlanok. Hát elkezdődött az, aminek el kellett kezdődnie,
még akkor is, ha egy kicsit másképp alakult, mint ahogy kellett volna.
Ahogy Paul tétován ellépett tőle, Naya ráemelte a tekintetét, és
egyenesen a szemébe nézett. Vissza kellett fojtania a mosolyát, hogy

507