Page 506 - A sírból üdvözöl

ugyanott vagyok, ahol a kezdésnél is voltam, és lassan lejár az időm... Most
pedig már maga is tudja, és remélem, örül, hogy sikerült kiderítenie az
igazságot.
Paul olyan szánakozó tekintettel nézett rá, hogy Nayának görcsbe
rándult a gyomra. Hirtelen fogalma sem volt, mit kellene tennie vagy
egyáltalán mondania erre. Szótlanul állta a férfi tekintetét; elfojtott dühöt,
sajnálatot és mérhetetlen szomorúságot fedezett fel benne. Ebben a
pillanatban pedig jobbnak látta feladni. Nem tudta, honnan jött ez a
gondolat, de olyan erővel söpört végig rajta, hogy a térdei megremegtek.
Paul története teljesen megrázta, és hirtelen azt sem tudta, hogyan
kezelhetné a helyzetet. Egyszerűen el kellene mondania neki, de valami
visszatartotta legbelül. Nem, mégsem teheti... Ha eddig megcsinálta,
továbbra is meg kell tennie. A Narrowayek kitartóak, neki is Narrowaynek kell
lennie, ahogy James is erre nevelte.
Lehunyta a szemét, és érezte, amint az első könnycsepp lefolyik az
arcán. Annyiszor csinálta már ezt, hogy néha nem tudta eldönteni, melyek az
igazi és melyek hazug könnyek.
– Én... nem is tudom, mit mondhatnék erre – vallotta be halkan.
– Talán semmit. Néha a semmi is több és a hallgatás is beszéd – mondta
a nyomozó, és kelletlenül sóhajtott. Ellökte magát az asztaltól, és az ablakhoz
lépett. A kezét összekulcsolta a derekánál, és kibámult a rendőrség
kigazosodott udvarára. – Nem akartam ennyire felzaklatni ezzel a történettel.
Naya megrázta a fejét, mire a haja a szemébe hullott. Beharapta az
ajkát, hogy visszafojthassa a könnyeit, ám azok kitartóan szúrták a szemét.
– Nem... én csak... – kezdte, de a hangja elcsuklott. Egy pillanatra le kellett
hunynia a szemét, hogy összeszedhesse magát. Gyerünk már, Naya! –
Lélegzik... – suttogta.
– Hogy? – Paul sietve megfordult. – Ó, nos, igen... Megszokás. Ösztön,
holott erre sincs szükségem, de a látszatot muszáj fenntartanom.
Naya nagyot nyelt. Rengeteg kérdés cikázott a fejében, a szavak és a
gondolatok teljességgel összekeveredtek. Nem tudott rendet tenni közöttük.
Annyi mindent akart tudni!
Kellemetlen ízt érzett a szájában, a hitetlenség valósággal fojtogatta, és hiába
próbált megszólalni, egy hang sem jött ki a torkán. Furcsa érzések kerítették
hatalmába, amiket még megnevezni sem tudott, és fogalma sem volt, mihez
kezdhetne velük. Zaklatottnak érezte magát, hiszen olyan dologra tett szert,

504