Page 510 - A sírból üdvözöl

továbbra is megtartsa a látszatot, majd ezt mondta:
– Segítek.

* * *

Aznap éjszaka vihar volt.
A villámok másodpercenként szelték át az eget, a mennydörgésekbe
beleremegtek az ablakok, miközben az eső kitartóan dobolt a tetőn.
Naya nem tudott aludni. Pedig most, hogy megduplázták a gyógyszerei
számát, főként az altatóét és a nyugtatóét, már régen aludnia kellett volna a
rengeteg tablettától, amit letuszkolt a torkán. Azonban sehogy sem jött álom
a szemére. A párnáját ölelve bámult ki az ablakon, miközben a villámokban
gyönyörködött, és Jessicára gondolt. Ha nem is akarta bevallani magának,
legbelül mégis hiányzott neki a nő, és vele együtt a terápiák is, bármennyire is
utálta azokat. A terápiákat és a közös beszélgetéseket gyógytornák váltották
fel, amit Naya még inkább gyűlölt. Újra lábra kellett állnia, ezt pedig nem
tudta egyedül, minden segítség nélkül megtenni, így került dr. Williams kezei
közé, aki megállás nélkül kínozta őt. Volt, hogy annyira fájt mindene, hogy
elsírta magát, azonban a férfi akkor sem kímélte. Csináld! – ordította minden
alkalommal. Naya hiába könyörgött Jamesnek, az apja rá sem hederített. Az
a jó, ha fáj, mert akkor érzel valamit, és ha érzel, fel tudsz majd állni –
mondta ellentmondást nem tűrő hangon, Nayának pedig nem volt más
választása, el kellett tűrnie dr. Williamst a gyógytornáival együtt. Egészen
addig, míg egy délután fel nem bukkant James az óra kellős közepén, és ki
nem hívta magához néhány percre a férfit. A lány emlékezett rá, hogy amikor
visszatért, falfehér volt az arca, reszketett, és innentől fogva sokkal
kedvesebben bánt vele, mint azelőtt.
Azonban Naya még így is szenvedett. Nemcsak a teste, hanem a lelke is
fájt, néha azt érezte, hogy ki kellene tépnie a szívét a helyéről, olyannyira
kínozta őt valami megmagyarázhatatlan érzelem. Folyton Jessicára gondolt,
az az este járt a fejében, amikor hárman együtt vacsoráztak, James tekintete,
ahogy ránézett, a nő, ahogy elpirult a férfi minden egyes szavára... Még
mindig tisztán látta maga előtt a jelenetet, és még akkor sem tudta
megnyugtatni a háborgó szívét, amikor az apja gyengéden megszorította a

508