Page 514 - A sírból üdvözöl
P. 514

rá az apja magánügyei a nőkkel, ez most mégis zavarta őt, és hiába akarta
        visszaszívni a szavait, már késő volt. A férfi megvillanó tekintete is ugyanezt
        tükrözte.
             – Apa, én... – kezdte, de James addigra már felült, és meredten, szinte
        már gyűlölködve nézett rá.
             – Nem, Naya – szűrte a fogai között. – Ha azt hiszed, hogy szégyellek
        valakit amiatt, mert szeretek, hát tévedsz. Édesanyád halála óta voltam más
        nőkkel is, de csak szórakozásból. A hűség engem most is hozzá köt, nem
        máshoz, még akkor is, ha meghalt. Nem csalom meg az emlékét azzal, hogy
        beleszeretek másba. Az, hogy valaki megtetszik nekem, még nem lesz belőle
        szerelem. Mélyebb ez annál, mint hogy egyetlen éjszaka alatt
        beteljesülhessen. Ráadásul Jessica már nem él! Lehet, hogy tetszettem neki,
        de ez már nem számít sem nekem, sem neki. A halott legyen halott, az élő
        viszont éljen, hogy őrizze az emlékét. Mert ha az emberről elfeledik, hogy
        meghalt, azt is el fogják felejteni, hogy valaha élt. Ha történt is valami
        köztünk, az már nem jelent semmit sem. Úgy megy feledésbe, mint bármi
        más, amire nincs szüksége az embernek. Nem kell féltékenynek lenned rá,
        mert senkit nem szerettem jobban nálad. És most sem szeretek senkit jobban
        nálad, mert egyetlen nő van az életemben, Naya, és az is te vagy.
             Naya a levegőt kapkodva meredt az apjára. Figyelte a szabályos
        arcvonásait, a gyönyörű szemeit, az ajkának ívét... És csak ekkor jött rá, mi is
        az a dolog, ami mindeddig zavarta. Nem csupán a féltékenység volt, hanem
        valami más is közrejátszott.
        Egy másodpercre lehunyta a szemét, hogy visszafojtsa a kitörő könnyeit.
        Nem, ez nem lehet igaz, ezt egyszerűen nem tudja elhinni. És mégis, amikor
        kinyitotta a szemét, James ott ült előtte, borzasan, fáradtan és dühösen...
        Nem csupán egy álom volt.
             – Szeretlek, apa. – Halk vallomás volt, gyengédebb, mint bármi más
        ezen a világon, mire James odahajolt hozzá, és lágyan homlokon csókolta,
        majd hagyta, hogy a lánya ismét hozzábújjon.
        Amikor James keze hozzáért a hátához, Naya alig észrevehetően
        megborzongott, ám még akkor sem hitte el teljesen, hogy sikerült
        beleszeretnie.





        512
   509   510   511   512   513   514   515   516   517   518   519