Page 519 - A sírból üdvözöl
P. 519

Elisabeth folyton azt mondogatta, hogy olyan vagy, mint én, hogy jobban
         hasonlítasz rám, mint én saját magamra.
             – Hogy nézett ki? – suttogta halkan Naya. James mosolya azon
         nyomban eltűnt, ő pedig már meg is bánta, amiért feltette ezt a kérdést.
         Hallgatnia kellett volna. Ám a következő pillanatban a férfi közelebb hajolt
         hozzá, és lágy csókot lehelt a homlokára, majd az arcára.
             – Gyönyörű volt. Akárcsak te. – Azzal felállt, és kiment a szobából, hogy
         behozhassa a gyógyszereket. Naya hosszú percekig szédült az érintésétől.
         Lehunyta a szemét, a térdére hajtotta a fejét, és elmosolyodott.


                                         * * *


             A házban tömény cigarettafüst terjengett.
         Naya a konyhapult mellett állt, résnyire kinyitott ablak előtt, és a hamutál-
         cába nyomott egy csikket. Nem szokott gyakran cigarettázni, nem tartozott a
         szenvedélyei közé, ám néha, amikor azt az elviselhetetlen nyomást érezte a
         mellkasában, rágyújtott. Letüdőzte a füstöt, többször egymás után, egészen
         addig, míg teljesen el nem kábult, és az aprócska konyha szürke ködbe nem
         burkolózott. Gyógyszer volt ez számára, a legkegyetlenebb mind közül, de
         szüksége volt rá. Ahogy a tablettáira is, meg arra a fél üveg vodkára, amit a
         konyhaszekrényben felejtettek, ő pedig megtalált. Az a néhány pohárka telje-
         sen kiütötte őt, a gyógyszerektől elbódult, és másra sem volt képes, csak
         állni, szívni a mérget, és kibámulni az ablakon.
             Naya dühös volt. Olyannyira, mint még soha, és fogalma sem volt, ho-
         gyan vezethetné le mindazt, ami felgyülemlett benne. Amikor elkezdte, nem
         tudta, hogy ez lesz belőle. Nem, a francba is, hát számításba lehet venni az
         ilyet? Nem ez volt a terve, nem így határozta el a dolgokat, ennek nem így
         kellett volna megtörténnie! Volt még emellett egy hiba valahol. Egy újabb
         hiba ebben a tökéletes tervben, de már nem tudta, hogy egyáltalán hol ke-
         reshetné. Most már összezavarodott... Ez már nem volt az, aminek indult, tel-
         jesen más lett belőle. A Kulcs a gyilkosságért. Eladta az információkat, és be-
         lement egy olyan nyomozásba, amibe nem kellett volna. Csakhogy az a ro-
         hadt szarság... A terve... A francba, ha elmenekült volna, most minden egy-



                                                                           517
   514   515   516   517   518   519   520   521   522   523   524