Page 498 - A sírból üdvözöl

Naya összepréselte az ajkát, és inkább ő fordított hátat neki. Még így is
magán érezte Paul tekintetét, ami majdhogynem lyukat fúrt a testébe.
Még soha életében nem szégyellte magát ennyire, mi több – még soha
életében nem szégyenítették meg ennyire. Egy Narroway pedig sosem felejti
el a rosszat, amit vele tettek, és ha kell, ezerszeresen szolgáltatja vissza. Az,
ahogy a két fiatalember levetkőztette, teljesen megalázó volt. Mintha páros
lábbal tapostak volna a lelkébe és a szívébe. Ráadásul az a tekintet, amivel a
nyomozó végigmérte... Naya szemét ismét szúrni kezdték a könnyek, ám
most már sokkal inkább a düh miatt.
– Most pedig elmondja, hogy miért kutakodott utánam – mondta
ellentmondást nem tűrő hangon Paul, amikor a nő végzett, és visszafordult
felé.
Naya nem válaszolt azonnal, csak elfordította a fejét. A jó színész jól
játszik, nem lehet tudni róla, mikor mutatja az igazi énjét, és mikor a hamisat.
– Lefizette a sírásót, mert információkat akart rólam – folytatta a férfi. –
Hallani akarom, miért! Most, hogy megbíztam magában, hogy kiadtam
mindent a Johnson-ügyről, még nyomozni is magammal vittem, tudni
akarom, hogy miért csinálja ezt! – Amikor a pszichológus továbbra sem
válaszolt, közelebb lépett hozzá, és kissé gyengédebben megkérdezte: –
Miért, Naya?
Naya megborzongott, akárhányszor kimondta a nevét. Dallamosan
ejtette ki mély, férfias hangján, mintha egy ének lenne, nem pedig egy
egyszerű név, és ahogy ráemelte a tekintetét, majd belenézett a szemébe,
hirtelen annak látta, ami valójában volt. Egy megfáradt embernek, akit
egyetlen dolog hajt tovább: a Johnson-ügy. És ahogy a tegnap kihallgatott
beszélgetésből leszűrte, lassan talán még az sem elég neki... Ebben a
pillanatban pedig mérhetetlen sajnálatot érzett iránta, ami olyan erővel
söpört végig rajta, hogy nem tudott mit kezdeni vele. Talán el kell mondania
neki mindent... Ha tovább folytatja ezt, ha egy aprócska hiba is belecsúszik a
dologba, akkor Paul magától is rá fog jönni, mint ahogy ő maga is rájött a férfi
titkára.
Lehunyta a szemét, és nagyot nyelt. Mondania kell valamit... El kell
mondania, mit tudott meg, és el kellene mondania neki mindent. Ám azzal
elismerné, hogy vesztett, és végleg feladná. Nem, ezt nem teheti... Mit
gondolna akkor James, ha látná ezt? Ha látná, hogy a lánya, akit a túlélésre
nevelt, a önkéntelenül saját vesztébe rohan? A halál pedig senkinek nem

496