Page 497 - A sírból üdvözöl
P. 497

Naya figyelmét nem kerülte el, hogy mindkét rendőr meghökken, mikor
         meglátták az összeégett lábát, ugyanis a bőr egészen a térdéig rózsaszínes
         volt és borzalmas látványt nyújtott. Ennél nagyobb megaláztatást még sosem
         érzett, és mikor immár fehérneműben állt a három férfi előtt, olyan
         meztelennek érezte magát, mint még soha. Összefonta a karját maga előtt,
         mintha ezzel eltakarhatta volna a teste bizonyos pontjait a kíváncsi
         tekintetek elől.
         Paul fintorogva mustrálta végig, és Nayának el kellett fordítania a fejét, hogy
         ne láthassa az arcát.
             – Nincs itt semmi, Mr. Cooper – szólalt meg egyszer csak az egyik férfi,
         és a földre ejtette Naya pólóját. – Semmit nem lopott el.
             – Na persze – horkantott fel a nyomozó, majd a cipőket félrerúgva
         közelebb lépett. – Akkor talán a bugyijában rejtette el? Húzzuk le azt is?
         Esetleg a melltartója tartogat valami oda nem illőt?
             – Ne! – Naya az ajtóig hátrált, ám ahogy a dereka nekiütközött a hideg
         fának, úgy érezte, csapdába esett. – Nem loptam el semmit, esküszöm! –
         Érezte, amint az első könnycsepp lassan lefolyik az arcán, és egy pillanatig
         homályosan látta a férfi arcát. – Én csak... kerestem... valamit... Nem akartam
         elvinni semmit sem... kérem...
             – Az aktámat szerette volna, igaz? – vonta fel a szemöldökét a nyomozó.
         A nő nem válaszolt erre, mire megragadta a karját, és elrántotta az ajtótól,
         majd a másik kettőre nézett. – Kifelé – intett, mire azok összenézték, majd
         néhány másodperc hezitálás után sietve kisurrantak. – Most pedig öltözzön
         vissza, ha nem akarja, hogy lerángassam a fehérneműjét is, hátha mégis
         találnék valamit.
             Naya elmaszatolta a kézfejével a könnyeit, majd lehajolt, hogy
         felkapkodja a ruháit, és lehetőleg minél hamarabb eltakarja az összeégett
         lábait. Nem tudta nem észrevenni Paul szánakozó tekintetét, ahányszor csak
         ránézett.
         – Esetleg, ha elfordulna... – kezdte tétován, a hangja remegett az elfojtott
         zokogástól, ám hiába nézett fel könyörögve a férfira, az csak felvonta a
         szemöldökét, és gúnyosan megjegyezte:
             – Ha végignéztem, hogy levetkőztetik, azt is végignézhetem, hogy
         felöltözik, nem?




                                                                           495
   492   493   494   495   496   497   498   499   500   501   502