Page 495 - A sírból üdvözöl
P. 495

lassabban vesz a kelleténél. Ekkor pedig felfedeznék, hogy a rendőr egy
         hölggyel indult el, aki aztán egyedül folytatta tovább az útját, és végül az
         irattárban kötött ki, az akták között matatva.
         De most a hazugság is mindegy volt, egy fabatkát sem ért volna most, hogy
         Paul itt van. Istenem! Hogy tévedhetett ekkorát? Hogy tehette ezt?!
             Hagyta, hogy hátracsavarják a kezét, és tűrte, hogy a térdébe rúgva a
         földre kényszerítsék. Még csak fel sem szisszent, a szemét azonban ellepték a
         könnyek. Lehunyta a szemét, hogy ne kelljen a nyomozóra néznie, és látnia
         az arcát.
         Paul eléje lépett, olyan közel hozzá, mintha azt tervezte volna, hogy
         istenesen belerúg a nőbe, ám csak lehajolt, felvette a dossziét, és amikor
         meglátta a saját nevét, felmordult. Sietve az utolsó lapra forgatott, és amikor
         meglátta a legutolsó papírt, hirtelen nagyon dühös lett.
             – Hozzák az irodámba! – sziszegte, és megfordult, majd gyors léptekkel
         az ajtóhoz indult. Az elfojtott idegességtől meggörnyedt a háta.
             Nayát felrántották a földről, és lökdösni kezdték a kijárat felé. Ketten
         fogták két felől, vasmarokkal szorították a karját, a harmadik férfi azonban
         inkább az archívumoshoz lépett, aki meg sem rezzent az elmúlt percek
         eseményeire.
             Paul Cooper még csak hátra sem fordult, hogy ránézzen. A két
         fiatalember keményen tartotta, és erőszakosan vonszolták fel a lépcsőn, a
         nyomozó után.
         Naya a vereség ízét érezte a szájában. Az első perctől fogva tudta, hogy ára
         lesz a tervének, ám nem gondolta volna, hogy ekkora. Nem gondolta volna,
         hogy fel kell áldoznia mindent, amin eddig annyit dolgozott. Másra sem
         vágyott, csak a férfi bizalmára, és mikor megkapta azt, máris eljátszotta.
         Nem, ezt nem hagyhatja annyiban!
             Ahogy kiértek a folyosóról, a nő nagyot nyelt. Nem is mert belegondolni,
         hová viszik, ám amikor jobbra fordultak, és megálltak Paul irodája előtt,
         meglepetten felnyögött. A két fiatal olyan erővel és lendülettel lökte be őt,
         hogy megbotlott a saját lábában, és kis híján elesett, ám sikerült megtartania
         az egyensúlyát.
         Paul lecsapta az asztalára a mappát, és intett a férfiaknak, hogy csukják be az
         ajtót. Amint az ajtó becsukódott, Naya szaporán vette a levegőt. Fogalma
         sem volt, mi következhet ezután.



                                                                           493
   490   491   492   493   494   495   496   497   498   499   500