Page 480 - A sírból üdvözöl

Mindenfelé régi dobozok álltak, némelyik halmot fehér lepedővel takarták le,
amit vastagon fedett a por. A sarokban egy plafonig érő tükör kapott helyet,
díszes keretéről Naya úgy tippelte, hogy lehet vagy százéves. A plafonról
hosszú füzérekként lógtak le a pókhálók, és ahogy a nő felemelte a kezét, az
ujjai azon nyomban beleakadtak egybe. Úgy látszott, hogy a helyiség immár
hosszú idők óta raktárhelyként szolgált a házban, hiszen szinte minden
négyzetcentiméter kacattal volt tele. Mi több, úgy tűnt, évtizedek óta nem
járt itt senki sem.
– Van itt valaki? – próbálkozott meg újból a kérdéssel, és körbevilágított
a haldokló elemlámpával. A sarokban felvillanó sárga szemecskék és az apró
lábak dobogása egerekre utalt, azonban úgy látszott, rajtuk kívül nemigen
tartózkodik itt más élőlény.
Naya lépett egyet a lépcső felé. Valamiért az is megfordult a fejében,
hogy amíg ő idelent keresgél, valaki rázárhatja a pince ajtaját, ám azon
nyomban elhessegette ezt a gondolatot. Túl sokat aggódott mostanában. A
zaj is bizonyára csak a képzeletének hamis szüleménye... Talán a gyógyszerek
miatt, talán azért, mert már régen nem vett be egyetlen tablettát sem.
Felsóhajtott, mire a csilingelés ismét felhangzott. Apró lábak dobogása
hallatszott, majd egy vörös szempár villant fel, ahogy Naya feléje fordította a
fényt. A meglepettségtől halk sikoly szaladt ki a száján. Nem is gondolkodott,
csak ösztönösen hátrálni kezdett. A vörös szempár tulajdonosa egyre
közeledett, miközben sistergő és sziszegő hangot hallatott, ami miatt a nőnek
libabőrös lett a karja. Aztán hirtelen eltűnt, majd némi motoszkálás után
ismét megjelent, ám ezúttal sokkal hangosabban prüszkölt, mintha épp el
akarná fojtani a nevetését.
– Ne – nyögte a nő, és ismét hátralépett. A szem tulajdonosa ekkor a
magasba ugrott, egyenesen feléje, halk sikolyfélét hallatva, ám azon
nyomban köddé is vált, ahogy Naya megbotlott az egyik dobozban, és ismét
elesett. A lépcsők nyikorogtak, ahogy az a valami felrohant rajta, majd a
pince ajtaja lassan kezdett becsukódni, és a sötétség kezdett egyre jobban
elhatalmasodni, ahogy az elemlámpa fénye kialudt. A nő erre felkiáltott, és a
fájdalommal mit sem törődve sietve feltápászkodott, majd rohanni kezdett.
Felbukdácsolt a lépcsőkön, és meglökte a pince ajtaját, mielőtt az végleg
becsukódott volna. Amint kiért, gyorsan becsapta az ajtót, majd nekidőlt, és
lassan lecsúszott a földre. Olyan gyorsan kapkodta a levegőt, hogy a szíve is

478