Page 477 - A sírból üdvözöl

beszélgetés is utalt valami olyanra, ami már régen megfogalmazódott benne,
ám nem tartotta valami nagy dolognak, hiszen valósággal lehetetlennek tűnt.
Nem hiába kezdett magánnyomozásba, nem hiába faggatta a sírásót... Ám
míg nem volt biztos benne, nem akart ítéletet hozni. Mégis mi van, ha téved?
Ha valamit rosszul gondolt? Lehet, hogy elszámolt valamit, és emiatt tűnt
most minden ennyire... abszurdnak.
Azonban a Narrowayek nem tévednek. Nem tévedhetnek. Ők mindig
pontosan és precízen dolgoznak, nem számítanak el semmit sem, tudják,
mikor mi a helyes... James is erre nevelte, ő pedig sosem tévedt. Illetve, de.
Egyetlen egyszer, mikor aznap felkelt, elbúcsúzott a lányától, aztán elment,
és soha többé nem tért vissza. Arról csakis ő maga tehetett, hiszen a vesztét
okozta vele. Nayának azóta is fájt a szíve érte...
Ám most, hogy ismét eszébe jutott Paul és az az elvetemült dolog, amit
gondolt róla, egy újabb terv született meg a fejében. Be kell bizonyítania,
hogy az, amit gondol, igaz vagy nem. Tudnia kell az igazságot. Meg kell
tennie, ha ki akar deríteni mindent. Mégpedig ő nem tűrte a titkokat. Igaz,
neki számos volt, már szét is szabdalták a lelkét, de nem szerette, ha valaki
titkolózott előtte. Hiába, a Narrowayek már csak ilyenek...
Hirtelen zajt hallott, és összerezzent.
Felkapta a fejét, és belehunyorgott a sötétségbe. Már nem tudta, mióta
ülhetett a széken, de ahogy pislogott párat, rájött, hogy elaludt az asztalra
fekve. A gondolatai szépen lassan ringatták őt álomba, szinte észre sem
vette, ám most, hogy hirtelen tudatosult benne, hogy órákat töltött alvással,
halkan felsóhajtott.
Kinyújtóztatta elgémberedett végtagjait, és felállt, hogy villanyt kapcsoljon,
ám ekkor ismét meghallotta a zajt. Halk, finom csilingelés volt, de azon
nyomban el is hallgatott, éppen csak egy másodpercig tartott.
Naya megdermedt. Egy pillanattal ezelőtt még azt hitte, hogy ez is az
álmának szüleménye, azonban most, hogy meghallotta, sokkal
valóságosabbnak tűnt, mintsem álomszerűnek.
Nagy levegőt vett, és óvatosan lépett egyet oldalra, az ajtó felé, mire a
padlódeszka hangosan megnyikordult, ahogy ráhelyezte a testsúlyát.
Villámgyorsan csapott le a villanykapcsolóra, mire az asztal fölött lelógó
villanykörte felgyúlt, halvány derengésbe vonva az apró konyhát. Az előszoba
és az azt követő hálószoba azonban továbbra is sötétségbe burkolózott.

475