Page 475 - A sírból üdvözöl
P. 475

Titkok és félelmek

                Naya magánakcióba kezd, és kiderül Paul legféltettebb titka.
                                  „Hazudj igazságot!”



             Steven Green alacsony fickó volt, csokornyakkendőt hordott, és úgy
         öltözött, mint egy utcazenész. A negyvenes éveit taposta, ősz hajszálait
         gondosan a feje tetejére zselézte, és ahányszor kinyitotta a száját, mindig
         elővillantak kiálló mókusfogai.
         Látszólag nagyon szeretett beszélni, főleg, ha a téma a családi háza volt,
         ugyanis be nem állt a szája, és folyton arról csacsogott, hogyan és mikor
         építették ezt a csodálatos kis házat az ő még csodálatosabb rokonai.
         Már jócskán esteledett, amikor Naya telefonált a férfinak az albérlet miatt,
         aki azonnali találkát rendelt el, hogy bemutathassa a felmenői házát. Naya
         első perctől furcsának találta a férfit, amint meglátta, és futólag kezet fogott
         vele. Nem igazán szimpatizált vele, ám ez fel sem tűnt a férfinak, hanem azon
         nyomban belekezdett a lelkes monológjába. Az egekig magasztalta a családi
         házát, ahogy bevezette a nőt az előszobába, miközben kíváncsi szemmel
         leste a reakcióját, abban reménykedve, hogy talán most végre kiadhatja neki.
             Az albérlet, amit Paul kinézett Nayának, tökéletes volt. Kicsi volt,
         egyszerű, de számára pont megfelelő. Egyébként sem kastélyra vágyott,
         hanem egy kis zugra, ahol meghúzhatja magát, hiszen a Narroway-házat
         semmi sem pótolhatta.
         Amúgy sem akarta belakni az egész teret, elég volt neki a konyha, ahol
         főzhetett, és egy kis szoba, ahol az éjszakáit tölthette. Nem szándékozott
         sokáig a házban tartózkodni, hiszen ha holnap megnyitja majd a rendelőt,
         akkor mindenképp ott fogja tölteni minden szabad percét. Persze, ha maradt
         még betege Anján kívül, habár ezt kötve hitte. Nagyon rég nem beszélt már a
         pácienseivel, és ők sem keresték meg, így lehet, hogy találtak valaki mást
         maguknak, aki jobban odafigyel majd rájuk.
             – Szóval, ha bármi gondja, baja van, hívhat bátran – zárta le hirtelen a
         beszélgetést Steven Green, és az órájára pillantott. – Sürgős dolgom van,
         ugye, nem bánja, hogy nem maradok? Adhatom a kulcsokat?


                                                                           473
   470   471   472   473   474   475   476   477   478   479   480