Page 476 - A sírból üdvözöl

Naya olyannyira elgondolkodott, hogy beletelt néhány hosszú
másodpercbe, mire rájött, hogy a kérdés neki szólt. Mindeddig a férfi beszélt,
ő csak megértően bólogatott, és úgy tett, mintha egy cseppnyit is érdekelnék
a hosszú, unalmas monológok. Alig várta, hogy Steven eltakarodjon innen, ő
pedig végre egyedül maradhasson.
– I-igen, persze – morogta, és kinyújtotta a kezét, majd a markába zárta a
kulcscsomót.
Steven elégedetten vigyorgott rá, Nayának pedig vissza kellett fojtania a
fintorát a mókusfogak láttán.
– Többnyire minden ajtó zárható, a pince és a padlás kivételével. A zárak
néha beragadnak, de nem kell megijedni, mert néhány erős mozdulattal
ismét működésbe lehet hozni őket. Megfelel? Van kérdése, problémája,
bármije? – Időt sem hagyott válaszolni, csak tovább folytatta. – Nos, tehát,
érezze otthon magát, igaz, ráfér a helyre egy alapos portalanítás, de hát
tudja, hogy megy ez. Nem kapkodnak az emberek albérletek után, vagyis ha
igen, ezért a házért nem sűrűn. Na, de magára is hagyom, nem akarok késve
érkezni a randevúmhoz... – Itt Nayára kacsintott, aki felvont szemöldökkel
nézett rá. – Talán magának is fel kéne szednie valakit, eléggé magányosnak
néz ki. Cooper nyomozónak szerintem nincs barátnője. Ja, meg ha most
elkések, nekem se lesz, és akkor majd beszélhetünk, ha úgy érzi, szüksége
van valakire, aki megvigasztalná. Viszont látásra, Ms. Narroway!
Az ajtó becsapódott Steven Green után, és hirtelen csend borult a házra.
Néma másodpercek teltek el, majd a ház előtt felburrogott a férfi kocsijának
motorja, és még hallatszott a kerekek halk csikorgása, ahogy az útra hajtott,
és elment.
Naya magára maradt, és hosszasan felsóhajtott, ahogy lerogyott egy kopott
konyhai székre. Az asztalra könyökölt, és a kezébe temette az arcát. Egy
pillanatra lehunyta a szemét, és ismét odaképzelte magát a járda közepén
állva, a nyomozóhoz közel. Szinte már érezte az arcszeszének jellegzetes
illatát, érezte a vérében zubogó adrenalint, ami legyőzte a kétségeit, és elég
bátorságot adott ahhoz, hogy végre megcsókolhassa a férfit. Még mindig
érezte az ajkán Paul száját, a kezét a derekán és az arcán. A szíve vadul
dobogott, ahogy rágondolt, ám a gyomra görcsbe rándult, és érezte, hogy
mindjárt megfullad.
Ez a csók mást is jelentett, nemcsak néhány pillanatnyi szenvedélyt és
vágyat. Azonban ezt már alig akarta elhinni, de mégis... A kihallgatott

474