Page 473 - A sírból üdvözöl

– Most megbántottam, igaz? – Paul hangja aggodalmas volt. – Nézzen
rám – mondta sokkal halkabban, és gyengéden megérintette az arcát. A keze
most is hideg volt. – Nézzen rám, kérem, Naya.
A nő erre már felpillantott, és egyenesen a mogyoróbarna szemekbe
nézett. Nem is vette észre, hogy a nyomozó ilyen közel került hozzá. Már-már
érezte az arcszeszének illatát, amitől kissé elbódult.
– A gyilkos megneszelte, hogy mire készülünk. Sokkal óvatosabbnak kell
lennünk ezután. Ígérje meg nekem, hogy vigyázni fog magára, sokkal jobban,
mint eddig. Ha történne magával valami... Ha baja esne... Van egy olyan
érzésem, hogy ez az én lelkemen száradna.
– Mindig vigyázok magamra – mondta őszintén.
– Ezt kötve hiszem. – A férfi hitetlenül nézett rá. – Akkor sem húzta meg
magát, mikor megkértem rá. Sőt, soha nem tette azt, amire kértem, és most
is csak abban reménykedem, hogy a szavaim nem találtak süket fülekre.
Naya elmosolyodott ezen.
– Most az egyszer talán szót fogok fogadni.
Paul erre nem mondott semmit, csak némán fürkészte az arcát.
– Gyönyörű a mosolya, ugye tudja?
Naya meglepődött, és egy pillanatra még a lélegzete is elakadt.
Óvatosan ránézett a nyomozóra, a tekintete teljesen megbabonázta,
azonban hiába próbálta elfordítani a fejét, a teste nem akart
engedelmeskedni az akaratának. Akaratlanul is lejjebb siklott a tekintete,
Paul ajkaira, amitől összezsugorodott a gyomra. Vajon milyen érzés lenne
megízlelni őket? Vajon milyen íze lenne az igazságnak, ha rájönne? Meg kell
tudnia... Muszáj. Már éppen lépett volna előre, hogy megtegye, azonban Paul
hirtelen lépett egyet hátra, mintha megérezte volna, hogy mire készül.
– Apropó – mondta, és előhúzott a zsebéből egy borítékot. – Ezt
elfelejtettem átadni.
– Mi ez? – Naya kíváncsian vette át, és megforgatta az ujjai között.
– Kinéztem magának egy albérletet. Nem olyan olcsó, de lefaragtam az
árából. A borítékban van néhány kép a házról, az adatok is benne vannak
róla, valamint a tulajdonos telefonszámát is megtalálja a többi papír mellett.
Ha nem megfelelő, akár kereshetek mást is.
Naya hosszasan nézett rá, és óvatosan elmosolyodott.
– Köszönöm, Paul – suttogta alig hallhatóan, és közelebb lépett hozzá. Meg

471