Page 468 - A sírból üdvözöl

kellene. Mondhatnám, hogy Wolf keze is lehet a dologban, de vele már
egyszer tárgyaltam, és akkor is megbántam, amiért belekevertem olyanba,
amiben kivételesen nem ütötte bele az orrát.
– Nos, akkor David Wolfot nem is gyanusítja? Nem lehet, hogy talán az
emberei...?
A nyomozó megrázta a fejét.
– Wolf akármilyen alávaló féreg, sem ő, sem az emberei nem vetnének be
ilyen módszereket, még vallatás céljából sem.
– Tehát? – Naya hosszasan nézett a férfira. – Ha nem ők, akkor ki más
tenne ilyet? Nem lehetséges, hogy talán... valaki a maga bizalmasai közül?
– Miféle bizalmasokra gondol?
– Mr. Wall, Samantha, Charlotte... Jóban van velük, tudtommal, vagy
tévedek?
Paul arcizmai megkeményedtek. Úgy nézett ki, mint egy támadásra
készülő vadállat, aki mindjárt ráveti magát az áldozatára. Naya nem is bánta
volna, ha ebben az esetben ő lenne az áldozat. Szíves örömest vált volna a
rabjává is, csak a közelében lehessen.
– Őket nem gyanúsítom semmivel – mondta halkan és tárgyilagosan. – Wall a
társam, Sam pedig a húgom. Ő soha sem árulna el, bármi történjék is. Mégis
honnan a fenéből jutott az eszébe ilyen?
– Na, és... Charlotte? – puhatolózott tovább a nő. – Ez a neve, nem?
Paul összeszorította a fogát.
– Charlotte sem tenne ilyet.
– Biztos benne? Habozott, mielőtt válaszolt volna...
– Az ég szerelmére, igen, biztos!
– Megbízik benne?
Naya látta, hogy a férfinek kezd elfogyni a türelme, azonban ismét
habozott, mielőtt rávágta volna a választ.
– Igen.
– Nem, nem bízik. – Naya szavai határozottak voltak. – Csak tagadja,
holott nem így van. Akkor mégis miért védi?
– Nem hinném, hogy képes lenne ilyesmire – rázta meg a fejét Paul. –
Ráadásul ezzel már messzire ment... Charlotte a húgom legjobb barátnője,
ráadásul ő maga is rendőr. Jól ismerem.

466