Page 464 - A sírból üdvözöl

* * *

A kávézó, mint mindig, most is csendes volt és meglehetősen békés. Az
újonnan felszerelt hangszórókból halk zene szólt, ami kellemes hangulatot
kölcsönzött az átrendezett helyiségnek. Az eddig szabályos vonalakba
elhelyezett asztalok most össze-vissza voltak tologatva, és a bárpultnak is
sokkal nagyobb teret engedélyeztek, így többen is elfértek mögötte. A falakat
bézsszínűre festették, kijavítva a repedéseket, a padlót pedig tisztára
fényezték – így már sokkal inkább egy elegáns helyhez hasonlított, mintsem
egy lepukkant kávézóhoz, amit Naya az elmúlt időben annyiszor
meglátogatott Paullal. Ha most a nyomozó nem lett volna olyan feszült, talán
még jól is érezte volna magát, azonban Paulból valósággal áradt a düh és az
idegesség, Naya pedig érezte, hogy ez egyre jobban ráragad.
A férfi olyan arcot vágott, mint aki mindjárt felrobban mérgében.
Idegességében az asztalon dobolt az ujjaival, látszott rajta, mennyire feszült,
és olyan vesébe látó volt a pillantása, hogy Nayának akaratlanul is
összezsugorodott a gyomra.
Az újság friss kiadása ott hevert közöttük az asztalon. Faith Peterson
mosolygott rájuk a fekete-fehér képen, amit a címoldalra helyeztek, fölötte
hatalmas betűkkel hirdetve a legfrissebb hírt.
Naya hosszasan nézte a fodrásznő arcát. Egyáltalán nem hasonlított ahhoz az
elgyötört nőhöz, akivel tegnap találkoztak. Sokkal fiatalabbnak és
kifinomultabbnak tűnt, tágra nyílt szemei és mosolya miatt nagyon életvidám
személyiségnek nézett ki, göndör fürtjei kerek arcát szegélyezték. Elég régi
kép lehetett, töprengett el rajta Naya, és inkább megfordította az újságot,
hogy ne kelljen látnia a fotóját.
– Hogyan halt meg? – kérdezte halkan. Már előre sejtette a választ, de hallani
akarta a nyomozó szájából is.
– Hosszú és fájdalmas halálban volt része – sóhajtotta Paul. –
Lekötözték egy székbe, majd pedig elevenen nyúzni kezdték. A tiszta húsára
pedig ecetet kentek, hogy ne vérezzen annyira.
Nayát kirázta a hideg. Olyan érzése volt, mintha egy jeges kéz markolná
a nyakát.
– Ez borzalmas – suttogta tágra nyílt szemekkel.

462