Page 469 - A sírból üdvözöl

– David Wolf szintén ugyanaz, és mégis mennyi piszkos ügye van... Attól,
hogy az ember igazságot szolgáltat és a törvényhez kötődik, még nem lesz
tiszta a lelke – mondta Naya. A nyomozó szeme megvillant, a tekintetük
összefonódott, és ellenségesen méregették egymást. Végül Paul elkapta a
fejét, a nő pedig belekortyolt a kávéjába. Mindig nyert ebben a
játékban. Mindig.
– Elég – sziszegte Paul. A hangja olyan határozott volt, hogy Naya
akaratlanul is összerezzent. – Charlotte nem áruló.
A szavai furcsán csengtek – bizonytalanul. Naya tisztán hallotta a a
hangjában megbúvó nyugtalanságot.
– Ahogy senki más az őrsön, nemde bár? – kérdezte enyhe éllel a hangjában.
– Ha az ember a saját szavaiban nem bízik, akkor ki másban bízhatna?
Paul elfintorodott, de azon nyomban el is komorult, az arca pedig
kifejezéstelenné vált.
– Maga nagyon ért a szavakhoz, Ms. Narroway – mondta keserűen.
Naya elmosolyodott egy pillanatra.
– Akinek nincs más fegyvere, annak elég megtanulnia, hogyan kell bánni a
szavakkal, és máris erősebb lesz, mint bárki más. Mert a szavak ölnek, ha kell,
és gyógyítanak, ha a sors úgy kívánja.
A nyomozó hallgatott, látszólag a hallottakat elemezgette magában,
ugyanis néhány perc múlva halkan megkérdezte:
– Ezt kitől tanulta?
– Az apámtól.
– Úgy látom, az apjának mindig mindenre volt valami bölcsessége –
állapította meg fanyarul a férfi.
– Szerette, ha olyat tudott mondani, amire mindenki felfigyelt.
– Gondolom, ő inkább a lánya figyelmét akarta megszerezni.
A pszichológus meglepetten felpillantott.
– Mindig is megvolt neki.
Paul felvonta a szemöldökét, majd elfordította a fejét.
– Szerencsésnek mondhatja magát, hogy ennyire szerették egymást az
apjával. Az én apám nem sok bölcsességet mondott nekem... – Szárazon
felnevetett. – Sőt, nem mondott nekem soha semmi olyat, amivel kezdeni is
tudtam valamit. Nem hagyott rám semmiféle bölcsességet, vagy nagy
szavakat. Ő nem ebben volt kiemelkedő, hanem abban, hogy hogyan tegyen

467