Page 471 - A sírból üdvözöl
P. 471

elég kemény, nem illek egy rendőr fiához. Olyankor csak odament a nappali
         ajtajához, kinyitotta, és betessékelt. Anyám miattam zokogott, kérlelte őt,
         hogy hagyjon békén, hiszen kicsi vagyok még, ő nem haragszik rá, mert
         megcsalta... Apám viszont mindig megvert, mindig ugyanúgy és ugyanakkor.
         Meg akart edzeni, azt akarta, hogy kemény és erős legyek, hogy tanuljam
         meg megvédeni magamat... Néha még anyám is megkapta a magáét. Akkor
         persze leállt, mikor Samantha megszületett. Imádta a lányát, és Sam is
         szerette őt, erős kötelék fűzte őket össze, olyan, ami nekem sosem lehetett
         vele. Aztán a nők mellett beleszeretett az alkoholba is, és az lett az állandó
         társa. Egy részeg disznóvá vált, aki után mindig én takarítottam a mocskot.
         Elitta a pénzünket, azt is, amivel anyám kezeléseit kellett fizetnem az
         agyvérzése miatt. Aztán meg, mikor meghalt, és hárman maradtunk, valami
         megszakadt bennünk. Legalábbis bennem és az apámban. Samantha minden
         hibája ellenére imádta őt, mint ahogy mindenki más is. Akármilyen szörnyű
         ember volt, a nyomozásban mégis kiemelkedett. Folyton azt hallgattam,
         micsoda egy csodálatos ember volt, hogy mennyit tett azokért, akiken csak
         segíteni tudott... Neki pedig annyira a fejébe szállt a dicsőség, hogy már azt
         hitte, képes lesz bármit megoldani egyedül, ezért egyik nap, mikor egy
         rablást jelentettek be, bepattant az autóba, és a helyszínre indult néhány
         társával. A rablók közül néhányan elrohantak, mikor ők kiértek, azonban az
         egyikük szembeszállt az apámmal, és az első adandó alkalommal meglőtte.
         Edward Cooper pedig azonnal meghalt...
             Naya meglepetten hallgatott néhány percig.
         – Sajnálom.
             – Én nem – szűrte a fogai között a nyomozó. – Ő sem sajnálta volna, ha
         az áruló fia meghalt volna. De nem süllyedhetett a gyilkosok szintjére, így
         továbbadta a családi hagyományt, és ha akartam, ha nem, rendőrnek kellett
         tanulnom. De bár hasznot húztam belőle, akármilyen szarházi alak is volt.
             A pszichológus meglepetten pillantott fel.
         – Ezt hogy érti?
             – Maga szerint, a húgomnak és nekem miért van külön irodánk? Miért
         kaphatunk meg bizonyos ügyeket? Mert az apánk híres volt, mert a nagy
         Edward Cooper gyerekei vagyunk... Az ő hírnevéből nekünk is jutott egy kis
         darab. És tudja mi a legjobb az egészben? Hogy már vége van. Hogy ő már
         nincs többé, és ez jobb is így.



                                                                           469
   466   467   468   469   470   471   472   473   474   475   476