Page 461 - A sírból üdvözöl

Naya megrázta a fejét.
– Nem – lehelte alig hallhatóan. – Nem kell bocsánatot kérned, te nem vagy
hibás, apa. A bosszú is segített... Te segítettél nekem, mert nélküled már rég
meghaltam volna. Annyira sajnálom! Megígérem, hogy többé nem teszek
ilyet! Többé nem nevezlek annak, ami nem vagy. Megígérem.
James hosszasan nézett a lányára, majd megszorította a kezét.
Odahajolt, és gyengéd csókot lehelt a homlokára, mire Naya megborzongott.
– Szeretlek – suttogta, és ismét magához húzva szorosan átölelte. Hosszú
percekig hallgattak, mikor a férfi újra megszólalt: – A nagyapád keménykezű
ember volt, nagy hírnevet szerzett magának, és nem igazán titkolta a
szakmáját sem. Narrowaynek lenni áldás, mondogatta, de én valamiért átkot
láttam benne. – Egy pillanatra megállt, majd megérintette a szeme fölötti
sebhelyet, ami egészen a halántékáig húzódott. – Ezt azért kaptam, hogy
sose felejtsem el, ki vagyok valójában. A nagyapád mindig gondoskodott róla,
hogy olyanná faragjon, mint amilyen ő maga. Úgy nevelt, ahogy a
Narrowayeket illik, ahogy őt is nevelték. Keményen és erőszakosan. Míg más
azt tanulta az apjától, hogyan kell autót szerelni, én azt, hogy hogyan kell
gyilkolni, hogyan nyúzzam le a bőrt egy emberről úgy, hogy tökéletes
legyen... Megtanultam bosszút állni, lelkiismeret nélkül ölni, csalni, hazudni,
mindent, ami rossz és aljas dolog. Mindig is tudtam, hogy ez nem helyes, de
tennem kellett, mert ez volt a kötelességem. Családi hagyomány ez, és nekem
tovább kellett vinnem, tovább kellett volna adnom... Mégsem tettem. Tudod,
miért?
James sóhajtott.
– Mert nem akartam, hogy annyit szenvedj, mint én, nem akartam elrontani
a gyerekkorodat, ahogy az enyémet is tönkretették. Arra neveltelek, hogy
tudd, mi a helyes, hogy jól élj és légy becsületes. Te pedig ezt tetted, nem?
Szót fogadtál, megfogadtad a tanácsaimat. Én is ezt tettem, Naya, én is szót
fogadtam az apámnak, akkor is, ha nem volt helyes. Nem szegülhettem
szembe vele, mint ahogy a sorsnak sem mondhatod meg, mit szeretnél. Mert
lehet, hogyha elmondanád, nem kapnád meg... Én egyszer próbáltam meg
ellenállni, és apám akkor is móresre tanított, megbélyegzett egy sebhellyel.
Magamban azt terveztem, hogyha majd eljön az ideje, hogy meghaljon,
akkor végzek ezzel, és normális életet fogok élni. Nem leszek többé
bérgyilkos... Azonban hiába terveztem el, nem tudtam véghez vinni.
Megörököltem az ügyfeleket is, figyeltek engem, Naya, és téged is. Nagy,

459