Page 456 - A sírból üdvözöl

– Késett – jelentette ki Paul, jól kihangsúlyozva a szót, mintha azt akarta
volna üzenni ezzel, hogy ő nem tűri az effajta pontatlanságokat.
Naya megköszörülte a torkát.
– Próbáltam sietni...
– Az, hogy megpróbálta, vajmi kevés ahhoz képest, amit tennie kellett
volna – morogta a nyomozó, mire Naya összepréselte az ajkát. Samanthára
pillantott, aki erre óvatosan megrázta a fejét, jelezve, hogy semmi értelme
most leállni veszekedni.

– Mi történt? – kérdezte óvatosan.
Paul az asztalra csapta az újságot, de olyan erővel, hogy a régi
bútordarab megremegett.
– Tessék, olvassa el a címlapot – vetette oda. – Ma reggeli kiadás.
Naya közelebb lépett, és rápillantott, ám amint meglátta, elakadt a
lélegzete. A címlap hatalmas betűkkel hirdette a tegnap este történteket, a
nőnek pedig fel kellett emelnie a lapot, hogy jobban láthassa. Faith Peterson
mosolygott rá az egyik képről.
– Faith Petersont... meggyilkolták? – suttogta alig hallhatóan.
– Pontosan. – Naya nagyot nyelt, ahogy Paul szemébe nézett. – A mi kis
fodrásznőnk tudott valamit, amit nem mondott el nekünk, és amit el is
mondott, azt lehet, hogy nem kellett volna. Tudja, mit jelent ez? Hogy van
egy árulónk.

* * *

Naya hunyorított.
A nap pont a szemébe sütött, így alig látott mást a vakító fehérségen kívül.
Hirtelen szédülés fogta el, és egy pillanatra minden összemosódott. Levegő
után kapkodott, olyan érzése volt, mintha valami a mellkasán ült volna,
megakadályozva, hogy nagyot szippantson az életet adó oxigénből. Fájt
mindene, és hiába próbált megmozdulni, a teste nem akart engedelmeskedni
az akaratának, miközben a lelke legbelül a szabadulásért könyörgött.
Sikítani akart, azonban a hang elakadt a torkában, és egy halk nyögés lett

454