Page 454 - A sírból üdvözöl

megy, és én... lassan elfáradtam, hiába kötelez az eskü, hiába ígértem meg,
hogy megkeresem a gyilkost. Nem maradhatok itt az örökkévalóságig! Naya
pedig felajánlotta, hogy segít, én meg élek vele, mert nincs más választásom.
Már nem érdekel az sem, ha kiadok minden információt a Johnson-ügyről,
csak találjam meg a gyilkost!
– Rá fog jönni, Paul – mondta Stewart. – Ki fogja deríteni.
– Addig nem, míg vigyázunk, mit mondunk neki.
– Már Bobbyt is faggatta. Lefizette, ha nem emlékeznél. Mihez akarsz
kezdeni ezután? Utánad szaglászik, és te még ezután megbíz...
– Nocsak, nocsak! – David Wolf hangja jeges tőrként hasított a szívébe.
– Csak nem hallgatózik egy ilyen gyönyörű nő Paul Cooper ajtaja előtt?
Naya hirtelen megfordult, és a Nagyhatalommal találta szembe magát.
A férfi közel másfél fejjel magasabb volt, mint ő, így kénytelen volt
hátrahajtania a fejét, hogy a szemébe tudjon nézni. David, mint mindig, most
is kifogástalanul festett; az inge rásimult széles vállaira, arcának vonalai
egyenletesek voltak, mézszínű tincsei a szemébe hullottak. A tekintete és a
mosolya viszont egyáltalán nem illett a képbe; gúnyos volt és lekicsinylő.
Naya legszívesebben késsel rohant volna neki. Kíváncsi volt rá, vajon hogyan
reagálna a férfi, ha egy csinos kis penge hatolna a szívébe, utána pedig az
összes testrészébe, apró darabokra aprítva őt.
Naya nagyot nyelt, és hátrébb lépett, az ajtó felé. A férfi azonban
közelített, így a nő csapdába esett. A teste bizseregni kezdett; még mindig
nem felejtette el azt az éjszakát, sem pedig azt az érzést, amikor David Wolf
durván beléhatolt.
– Nem hallgatóztam – hazudta Naya szemrebbenés nélkül, mire a férfi
mosolya szélesebb lett.
– Már elég régóta figyelem a folyosó végéről, amint az ajtó felé hajolt –
mondta, majd felemelte a kezét, és óvatosan megérintette a nő egyik
szőkésbarna hajtincsét, azonban ő sietve eltolta a kezét. Szöget vert belé a
gondolat, hogy vajon mennyire emlékezhet David abból, ami köztük történt,
hiszen az ominózus éjszaka óta nem volt alkalmuk találkozni egymással. – Az
ember azt hinné, valami rosszban sántikál...
– Igazán? – kérdezte Naya, és szkeptikusan felvonta a szemöldökét.
Érezte, ahogy elönti az arcát a pír, ám a következő pillanatban a Nagyhatalom

452