Page 455 - A sírból üdvözöl
P. 455

keserűen felnevetett, és lépett egyet hátra. Nayának csak most tűnt fel, hogy
         nincsenek vele a talpnyalói.
             – Nem is olyan rég láttam magát az egyik lepukkant kávézóban – kezdte
         kissé bizonytalanul. – Elég ködös emlékeim vannak arról az éjszakáról, talán
         az alkohol miatt, de arra emlékszem, hogy maga is ott volt...
             Naya halványan elmosolyodott. Helyes. Nagyon helyes. A méreg, ha
         nem is időben, de hatott.
         – Valóban. Én is láttam magát. A barátnőjével volt talán?
             David összevonta a szemöldökét.
         – Meglehet – motyogta zavartan, és megvakarta a tarkóját. – Mint mondtam,
         nem emlékszem annyi mindenre abból az estéből.
             – Hihetetlen, mit művelhet az emberrel az alkohol, ha túlzásba viszi. –
         Vagy a méreg, ha elég erős és bőven van belőle. – De bár volt annyi ereje,
         hogy intsen nekem, mielőtt felvonszolta volna azt a szerencsétlen szőkét
         valamelyik szobába.
             Wolf kinyitotta a száját, hogy mondjon valamit, azonban a következő
         pillanatban kivágódott az ajtó, és Stewart Wall viharzott ki. Dühösnek tűnt,
         ám amint megpillantotta Nayát és a Nagyhatalmat, megtorpant. A keze
         viszont ökölbe szorult, ahogy felváltva nézett rájuk, mint aki nem hiszi el,
         hogy az, amit lát, valóságos, és Paul segítsége éppen az ellenségével tárgyal.
         A pillantása lyukat vájt Naya szívébe, azonban a nő állta a tekintetét. Már
         várt valami epés megjegyzést, ám Stewart nem szólt semmit, csak kikerülte
         őket, és sietős léptekkel elment.
             David Wolf kárörvendően elvigyorodott, és zsebre vágta a kezét.
         – Nos, úgy látom, a kis csapat, aminek maga a tagja akar lenni, lassan kezd
         széthullani. Milyen kár. – Azzal sarkon fordult, és ráérősen elsétálva magára
         hagyta a nőt.
             Naya nagyot nyelt, és hosszasan nézett utána, majd megfordult. Halkan
         bekopogott, és a óvatosan belépett az irodába. Fogalma sem volt, mit
         mondjon, ezért tétován állt a küszöbön.
         Az irodában teljes káosz uralkodott. Az íróasztal viszonylag üres volt,
         tekintve, hogy a tartalma szétszóródott a földön, és papírok százai lepték el a
         padlót. Paul mereven ült az asztal mellett, a tekintete dühöt tükrözött.
         Samantha pár lépéssel odébb állt, és olyan arcot vágott, mintha most
         közölték volna vele, hogy percekkel később akár meg is halhat.


                                                                           453
   450   451   452   453   454   455   456   457   458   459   460