Page 455 - A sírból üdvözöl
P. 455
keserűen felnevetett, és lépett egyet hátra. Nayának csak most tűnt fel, hogy
nincsenek vele a talpnyalói.
– Nem is olyan rég láttam magát az egyik lepukkant kávézóban – kezdte
kissé bizonytalanul. – Elég ködös emlékeim vannak arról az éjszakáról, talán
az alkohol miatt, de arra emlékszem, hogy maga is ott volt...
Naya halványan elmosolyodott. Helyes. Nagyon helyes. A méreg, ha
nem is időben, de hatott.
– Valóban. Én is láttam magát. A barátnőjével volt talán?
David összevonta a szemöldökét.
– Meglehet – motyogta zavartan, és megvakarta a tarkóját. – Mint mondtam,
nem emlékszem annyi mindenre abból az estéből.
– Hihetetlen, mit művelhet az emberrel az alkohol, ha túlzásba viszi. –
Vagy a méreg, ha elég erős és bőven van belőle. – De bár volt annyi ereje,
hogy intsen nekem, mielőtt felvonszolta volna azt a szerencsétlen szőkét
valamelyik szobába.
Wolf kinyitotta a száját, hogy mondjon valamit, azonban a következő
pillanatban kivágódott az ajtó, és Stewart Wall viharzott ki. Dühösnek tűnt,
ám amint megpillantotta Nayát és a Nagyhatalmat, megtorpant. A keze
viszont ökölbe szorult, ahogy felváltva nézett rájuk, mint aki nem hiszi el,
hogy az, amit lát, valóságos, és Paul segítsége éppen az ellenségével tárgyal.
A pillantása lyukat vájt Naya szívébe, azonban a nő állta a tekintetét. Már
várt valami epés megjegyzést, ám Stewart nem szólt semmit, csak kikerülte
őket, és sietős léptekkel elment.
David Wolf kárörvendően elvigyorodott, és zsebre vágta a kezét.
– Nos, úgy látom, a kis csapat, aminek maga a tagja akar lenni, lassan kezd
széthullani. Milyen kár. – Azzal sarkon fordult, és ráérősen elsétálva magára
hagyta a nőt.
Naya nagyot nyelt, és hosszasan nézett utána, majd megfordult. Halkan
bekopogott, és a óvatosan belépett az irodába. Fogalma sem volt, mit
mondjon, ezért tétován állt a küszöbön.
Az irodában teljes káosz uralkodott. Az íróasztal viszonylag üres volt,
tekintve, hogy a tartalma szétszóródott a földön, és papírok százai lepték el a
padlót. Paul mereven ült az asztal mellett, a tekintete dühöt tükrözött.
Samantha pár lépéssel odébb állt, és olyan arcot vágott, mintha most
közölték volna vele, hogy percekkel később akár meg is halhat.
453

