Page 451 - A sírból üdvözöl

Felsóhajtott, ahogy elindult a bejárat fele. Az ajtó halkan nyikorgott,
mikor kinyitotta, és a következő pillanatban belecsöppent a rendőrség
zűrzavarába. Egyenruhás rendőrök szaladgáltak mindenfelé, valaki
parancsokat osztogatott, néhányan azonban nyugodtan álldogáltak egy
kávégép mellett, az eszpresszójukat szürcsölgetve. Páran elhaladtak Naya
mellett, szinte félrelökték őt, és rá sem hederítettek.
Lassan elindult a folyosóra vezető ajtó felé, ám mielőtt átlépte volna a
küszöböt, valaki az útjába állt. Egy fiatal rendőrtiszt volt.
– Segíthetek valamiben? – Olyan hangsúllyal tette fel a kérdést, amitől Naya
arra következtetett, hogy nem a legjobbkor érkezett, és jobb lenne, ha most
elmenne.
– Ami azt illeti, igen – bólintott. – Paul Cooper nyomozót keresem.
– Milyen okból?
Naya összeszorította a fogát. Szeretett kérdezni, de azt már nem
szerette, ha tőle kérdeznek, ráadásul olyat, amit nem kéne.
– Beszédem van vele – mondta, és tűrte a férfi vesébe látó pillantását.
– Hát persze. Személyi? Bizonyítvány? Ki maga?
– Hívja fel Mr. Coopert, és kérdezze meg. Dühös lesz, ha nem érek oda
időben. – Naya negédesen mosolygott, mire a rendőrtiszt felvonta a
szemöldökét. Láthatóan új volt itt, mert hirtelen fogalma sem volt, mit
mondhatna, vagy tehetne. Idegesen harapdálta az ajkát, majd megpróbálta
kitessékelni a nőt a folyosóról.
– Ide nem jöhet csak úgy be – mondta végül. – Engedélye kell, hogy
legyen, mert ha nem, akkor...
– Van engedélyem – sziszegte, az utolsó csepp türelmét is elvesztve. – A
nyomozóval dolgozom, és ha nem hiszi, hívja fel. De nem szükséges elkísérnie
az irodájához sem, odatalálok egyedül is – mondta, és elment a férfi mellett,
aki utána kapott, azonban Naya gyorsabb volt, és elhúzta a karját.
– Na, de kérem! – morogta a fiatalember, ám a nő sietve befordult egy
másik folyosóra, és már ott sem volt. Annyiszor megtette már az utat, hogy
fejből tudta, hová kell mennie. Már nem okozott gondot a rengeteg,
labirintusszerű folyosó.
Paul irodája elé érve azonban Naya gyomra még kisebbre zsugorodott.
Pillanatnyi félelem kerítette hatalmába, fogalma sem volt, mi vár majd rá
odabent. Vajon mi lehetett ennyire sürgős, hogy azonnal ide kellett jönnie?

449